Vidám Park

***

Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek a mai napommal. Miután ellógóm az óráimat kiszökök a parkba és a haverokkal cigizek. Két füves cigi után úgy érzem magam, mintha a mennyországba lennék. Egy kicsit még lődörgök a városban. A telefoncsörgésem rángatott vissza a való világba. Kábán bámulom a képernyőn, amin nagy fehér betűkkel villog a legjobb barátom neve. Beleszólok a telefonba, de alig tudom felfogni a szavait. Annyit értek meg az egész bezélgetésből, hogy szeretettel vár egy kör vizipipára. Hülye lennék nemet mondani. Egyre tisztáb fejjel haladok a haverom háza felé. Amikor becsöngetek és egy ismeretlen tag kómás fejjel ajtót nyit, kicsit meglepődve lépek be a zsúfolt terembe. Amikor Em felhívott azt hittem, hogy négyen leszünk, a megszokott banda. De ahogy itt körbenézek több mint 15 embert látok, ha nem káprázik a szemem. Ehhez most egyszerűen nincs kedvem. Megkeresem a meghívómat, kezet rázok vele és mentegetőzve kisétálok a házból. Ennyit a viszipipázásról. Magamban morrgok néhányat és unalmamban a vidámpark felé veszem az utat. Három év óta most teszem be ide másodszor a lábam. Amikor először voltam itt egy feletébb csinos kisasszonyt szedtem fel egy gyors numerára, hátha most is sikerrel járok. Ha sikerül felszednem valami szexi csinibabát, aki hajlik az egyéjszakás kalandokra, akkor igazán szép estém, éjszakám és egyben napom lesz. Gondolataimba veszve lépek be a hatalmas kapun, ami a vidámparkba vezet. Fogalmam sincs, hogy hogyan jutottam el idáig, de most itt vagyok. Körbenézek, hogy merre menjek. Végül azt a helyet választottam, ahol a legnagyobb sor van. Biztos vagyok benne, hogy a jó csajok is erre lesznek. Rágyújtok egy cigire és beállok a hullámvasút előtt gyűrűző sorba.

Végre vége lett az óráknak, estére pedig sikerült kimenőt kiharcolnunk párunknak. Hogy ez még is csak az első hét, és nem megy olyan gyorsan a vissza szokás, és nem csinálunk mi semmi rosszat. Csak sétálunk, elmegyünk a vidámparkba, semmi olyat nem fogunk tenni, ami rontaná az erkölcsünket, vagy legalább is ezt mondtunk. Még direkt zártabb ruhát is fettünk fel, hogy elhiggyék semmi rosszat nem fogunk csinálni. És elhitték, így kimenőt kaptunk. Elég balfácánok, de legalább kiengedtek bennünket, még akkor is, ha a ruha nem igazán az, amit szerettünk volna, de így is jó, mert eléggé testhez állóakat vettünk fel.
Egyből a vidámparkba mentünk, reméltük, hogy nem csak mi vagyunk így, bár a fiúknál kicsit lazább a kijárási tilalom. hová is mehetne pár lány, akik izgalomra vágynak, mint a hullámvasútra XD. Eléggé nagy volt a sor, így várnunk kellett. Ahogy így várakozunk egyszer csak dohányszagot éreztem pont mögöttem. Egy darabig tűrtem, de végül még is hátra fordultam.
- Nem lehetne, hogy ne rám fújd a füstöt, vagy esetleg eloltsd az a cigit? – néztem kicsit mérgesen, és összehúzott szemöldökkel a srácra.
Azzal vissza is fordultam a lányokhoz, akik eltűntek az orrom elől, majd kiabálást, és a nevemet hallottam, hogy itt vagyunk Chani. Ők már beültek, ráadásul én következtem a sorban, és kit ültetett be mellém a kezelő, pont a cikizős srácot. A lányok előttem voltak kettővel, mert mások beelőztek minket, így valahová középre kerültem, és mögöttünk nem ült senki sem. XD

Azok a hosszú percek, amit a sorban állva töltök el, egy örökkévalóságnak tűnik. Közben a drog hatása lassan kimegy a fejemből, így a várakozás még nehezebb. Kezdek azon gondolkodni, hogy megéri-e nekem itt állni. Nem is biztos, hogy a horgomra fog akadni valaki. Ha meg igen, az nem garancia arra, hogy szép is lesz. Nem bújok ágyba vagy bokorba mindenkivel. Az illető lány legyen szép, ápolt, kellemes megjelenésű és kisugárzó. Ilyen leányzót pedig nem biztos, hogy találok a hullámvasúton, de ha már költhetem apám pénzét, hát miért ne tenném? Mélyeket szippantok a cigimből és élvezem ahogy a füst átjárja tüdőmet. Ameddig csak tudom benntartom a mérgező füstöt, majd kiengedem. Éppen újra a számhoz emelem a cigimet, hogy egy utolsót szívjak belőle, de valami, pontosabban valaki megzavarja a dolgomat. Az előttem álldogáló lány, aki eddig fel sem tűnt nekem hirtelen hátrafprdul és szó szerint rámparancsol, hogy dobjam el a mérgem. Elvigyorodok és a csikket kicsusszantom a kezemből.

- Pardon kisasszony. Cigifüstös lett a haja? Kérdezem kissé gúnyosan és megfigyelem a szőke szépséget. Nincs időm alaposan szemügyre venn, mert megveszi a jegyet és már a barátai után is záguld. Mielőtt a jegyárusra nézek, tekintetem végigjáratom a fenekén. Szép példány. Gyorsan kikapom a goromba jegyárus kezéből a zöld jegyecskét, amit a zsebembe csúsztatok és a lány után sietek. Nagy örömömre mellé kaptam helyet. Úgy látszik mégi csak szép napom, estém és éjszakám lesz. Beülök a szőkeség mellé és füligérő mosollyal nyujtom felé a kezem.

- Örvendek a szerencsének. Damen de Carte vagyok. Fogalmam sincs, hogy hallotte rólam, vagy a nevemről, de remélem, hogy igen, mert akkor sokkal könnyebb dolgom lesz. - Felkészültél az utazásra?

Szúrósan néztem a srácra. Nem igaz, hogy a sorban állást nem bírta volna ki cigi nélkül. Vagy legalább is ne rám jött volna a füst. Most tiszta dohányszagú lettem. Remélem, mire vissza kell menni a kollégiumba, addigra kiszellőzik a hajamból.
Mérgesen hátat fordítok neki a beszólása miatt, és ahogy a többiek után sietek, kiengedem a hajamat. hátha majd a vasút megteszi a hatását.
Alig értem be a kocsiba, ami a barátaim mögött volt,de sajnos voltak köztünk hála a srácnak. Ettől csak még morcosabb lettem. A csajokkal jót lehetet volna sikongatni, most meg élvezhetem csendben a dolgot. Csak még rosszabb lett a helyzet, amikor az előző srác beült mellém, és ahogy néztem le is zárták ezzel a felszállást. Na remek, mondhatom.
- Chantal Des Press – mutatkoztam be neki én is, ha már ő megtette. Nem akarom, hogy valami neveletlen fruskának nézzen. A nevén kicsit gondolkodtam, ismerős volt, és most hogy fényben láttam az arca is az volt.
- A weltonra jársz igaz? – néztem rá kíváncsian, és amíg az arcát tanulmányoztam a kocsi elindult, én pedig ugye nem figyeltem, így mikor megrántódott a kocsik automatikusan nyúltam a kapaszkodóért, de az ő keze is ott volt, vagy épp ő is meg akarta fogni, így sikerült egymás kezét megfogni inkább.
- Amint látod nem – néztem a kezünkre, majd gyorsan el is engedtem, és a rudat markoltam meg.

A drog hatása lassan kimegy belőlem, de semmi gond, mert helyét átveszi az izgalom. Nem vagyk egy izgulos típus, de most megfordul a fejemben, hogy tényleg jó ötlet most felülni erre a masinára vagy nem. Nem szeretném kihányni a beleimet, az elég ciki lenne és a tervem össze is döntené. Mosolyogva foglalok helyet a zsákmányom mellett és jobban szemügyre veszem. Az előbb nagyjából csak hátulról láttam, de most van időm jobban megnézni és azt tervezem, hogy a következő öt percben, amíg utazunk elcsavarom a fejét. Aztán az este további részében kipróbálunk mindent, ami belefért ebbe a parkba, aztán meg... Na. Aztán meg együtt töltjük az ljszakát. De, hogy a tervem sikerüljön először is az kell, hogy kibírjam ezt az utazást. Amikor a kocsi elindult a hirtelen mozdulat miatt a kezem a kapaszkodóra tettem, biztos, ami biztos alapon. A neve ismerősön cseng, de hirtelen nem ugrik be, hogy honnan ismerhetem. Őt biztosan nem láttam még soha. Talán a bátyját ismerem, vagy meghúztam az egyikk barátnőjét, akivel róla beszéltüünk. Nem tudom, de mostmár mindegy is. Itt van mellettem és kész.

- Chantal.- ízlelgetem a nevét. - Tudod, hogy nagyon szép és különleges neved van? Illik hozzád. Legalább annyira szép, mint te. Próbálok bókolni, hogy az előbbi baklövésem. Ahogy a vonat elkezd gurulni a lány puha kezecskéjét érzem az enyémen. Elmosolyodok és szeretném jobban megfogni, de elhúzza előlem. Semmi gond, úgy sem tudja kikerülni az udvarlásomat és az este folyamán biztosan megfogam majd a kezét. Kérdésére csak bólintok. Ha ő tudja, hogy Weltonos vagyok, akkor mindennel bizonnyal ő a lány kollégiumba jár. Tökéletes. Lesz akihez átszökjek magányos éjszakákon.

Érezhetően ízlelgette a nevemet. Talán ismerne? Nem hiszem arra emlékeznék, mert még is csak jól néz ki, de lehet esetleg inkább a bátyám tiltólistájáról rémlik inkább. Mondjuk az a lista elég hosszú XD , ami azt illeti. De a neve onnan rémlik, de pontosan mi is volt az intelem arra már nem egészen emlékszem. De bátyusnál mindig elérem, amit szeretnék, vagy éppen kicselezem őt.
- Köszönöm – válaszoltam egyszerűen, majd erősen kapaszkodtam a fogózkodóba.
Egy nagyobb kanyarnál viszont kicsit felé csúsztam, így most közvetlenül mellette ültem. Kezünk pedig megint összeért a rúdon. Nem mozdultam, valahogy jó volt így. Mintha adott volna egy kis biztonságérzetet. Az illatáról pedig nem is beszélve. lehet, hogy volt egy kis füst szaga, de más is vegyült benne, ez pontosan éreztem, amikor lassabban ment a kocsi. Nem nagyon beszéltem, csak élveztem a süvítő levegőt a fülem mellett. Végre vissza értünk és megállt a kocsi. Gyorsan ki is pattantam mellőle, és a lányokhoz siettem, majd mentünk tovább. Nem is foglalkoztam vele tovább.
A következő állomásunk a szellemvasút volt. Fogalmam sincs mért pont ide jöttünk. Szerencsére nem volt nagy sor. Viszont páratlanul voltunk, én pedig nem akartam egyedül menni, így vártam, hogy az egyik barátnőm visszaérjen, és jön velem még egy kört. Addig is nézelődtem kicsit, és kit láttam meg, na kit XD, hát Dament. Komolyan mondom, hogy ilyen nincs. Ez most követ, vagy mi van.
- szia – köszöntem neki röviden, és tömören, és vártam tovább. De erre a kezelő meg megszólalt, hogy menjünk, és mi történt újból? XD Hát egy kocsiba kerültünk xD. Ezt még valahogy el is tudnám viselni , csak hogy ezek a kocsik kétszemélyesek voltak, és két kocsi annyira ment egymástól, hogy éppen csak hallani lehetett, ha valaki sikít előttünk.
- Te követsz engem? – fordultam Damen felé, és neki szögeztem a kérdést egyenesen.

Ahogy elindul a vonat érzem, hogy a gyomrom tiltakozik ellene, de már késő bánat. Vagy a mozgó vonatból ugrom ki vagy bent tartom a rókáimat. Valamiért a második variáció jobban tetszik. Eszeveszetten kapaszkodok a kapaszkodóba és egész "utazás" alatt csendben vagyok. Néha a szemem sarkából rápillantok Chantalra, de ahhoz nincs erőm, hogy még beszéljek is. Lehet, hogy egy nyúl Bélának tart, de jelen esetben legkissebb gondom is nagyobb ennél. A szél az arcomba csap, a gyomrom bukfencet vet és behunyt szemmel koncentrálok arra, hogy amit ma megettem az bent maradjon a helyén. Csak akkor tért vissza belém az élet, amikor egy nagyobb kanyarnak köszönhetően Chantal közelebb csúszott hozzám, és majdnem megfogtuk egymás kezét. Rámosolygok, de a továbbiakban újra a gyomrom tartalmára koncentrálok. Amikor a vonat lefékez kis híján kihányom a beleimet. Mire észhez térek Chantal már rég messze jár.
Kiugrom a vagonból és szememmel őt keresem. Nem fog ilyen gyorsan lekoptatni az biztos.

A szellemvasút bejáratánál pillantom meg újra. Nem igazán örülök az újabb vonatozásnak, de a cél szentesíti az eszközt. Gyorsan beállok utána a sorba és csodák csodájára ismét egymás mellé kell üljünk. Ezt nevezik a sorsnak. Kényelmesen elhelyezkedek a kocsiban és azért imádkozom, hogy féljen majd, hogy a karjaimba tudjam venni. Hm...de jó lenne. Látszik az arcán, hogy nem igazán örül nekem, de jelen esetben ez nem érdekel. Elvárom tőle, hogy figyeljen rám, ha már kockáztatom az életem miatta. Igenis komoly dolog részegen és beszívva vonatra szállni. Kérdésére megráztam a fejem és elmosolyodtam. Az igaz, hogy most miatta vagyok itt, de eszem ágában sincs bevallani neki, inkább hazudok.
- Eszem ágában sincs követni téged.

A hullámvasútnál gyorsan ott hagytam, de a szellemvasútnál már nem bírtam menekülni. ráadásul tényleg kettesben voltam vele, mert adott időközönként indítottak kocsikat.
- nincs mi? akkor, hogy kerülsz ide? Ne mond, hogy puszta véletlen… - néztem rá kicsit durcásan, majd megindult a kocsi és rántott egyet rajtunk. Gyorsan megkapaszkodtam, és egy sötét részbe értünk. Jött egy kanyarféleség és kezdett világosodni. Egy megterített asztalnál voltunk, a kocsi megállt. Hangszóróból sikoltás hallatszódott, gondolom, ezt a női bábu adja ki, a komornyik pedig felemelte az ételhordó tetejét és egy levágott fej volt alatta.
- Ez nekik ijesztő? – jegyeztem meg és elnevettem magamat.
A kocsi tovább indult és újra sötétbe érkeztünk. A következő helyen egy bábu akasztását nézhettük meg, ezen is csak mosolyogtam.
Aztán jött megint a sötét szakasz és megállt a kocsi. Nem értem miért,hiszen nem volt itt semmi sem. A fények villogni kezdtem, és még mindig álltunk. Kicsit megijedtem, így megfogtam Damen kezét.
- Miért állunk – szólaltam meg kicsit riadtan, majd rántott egyet a kocsi rajtunk és egy vámpírt világítottam meg a fények hirtelen, és megint sötét, és megy a kocsi.
Inkább csendben maradtam, mert most tuti röhög rajtam, hogy megijedtem. Megint megállt a kocsi a sötétben,de most minden zúgás is abba maradt. kis idő múlva azt mondták be,hogy hiba történt, de mindenki maradjon a kocsiba, hamarosan ki lesz javítva és elindulnak a kocsik. Na erre már ismét megfogtam a kezét.
- Ugye most csak szórakoznak? – kérdeztem Damtől.