Tó- és tópart

***

- Gyere Pippy, megyünk sétálni. Kiszökünk a tóhoz, rendben? – Óvatosan vettem fel a kutyát a kezembe, miközben azon járt a fejem, hogy még hét hónap, és nem Pippyt fogom így emelgetni. Nem mondtam még el senkinek, csak Chloe-nak, hiszen ő a legjobb barátnőm, muszáj lesz kiderítenie, hogy kié ez a gyerek. De hogyha még én sem tudom, akkor ki fogja tudni? Kész rémálom az egész, nem alszom két napja. Eddig nem igazán érdekelt, hogy most mi lesz velem, egészen addig, amíg Chloe fel nem fedezte azt a pici dudort a hasamon. Na ott majdnem szívinfarktust kaptam. Ha így haladunk, akkor lassan kis sem tehetem a lábam a szobából. Bulizni se voltam egy hete. Fiúval meg már majdnem egy hónapja. Felkapom a pórázt az asztalról, és halkan becsukva magam mögött az ajtón elindulok kifelé. Még ha észre is vesznek, se szólnak. Ezért jó apám lányának lenni. Apám… na, az lesz még egy szép menet, elmondani neki, hogy a pici lánya, a szeme fénye, akit mindig jónak, és erkölcsösnek hitt, tizenhét évesen anyuka lesz. Mert elvetetni nem fogom, az már egyszer biztos. Pár percbe telik, mire kiérek az udvarra, onnan pedig tíz perc mire a tóhoz érek. Nagyon kétségbe vagyok esve, de nem tudok kibújni a bőrömből, én csak újra bulizni akarok, és mindenkivel hemperegi.

Leülök az egyik padra, és felhúzom a lábam és ráteszem az állam a térdemre. Pippy boldogan rohangál össze-vissza, és nagyon merem remélni, hogy nem esik bele a vízbe. Nincs kedvem most utána ugrani. Kiveszem a telefonom a táskámból, és kikeresem Brandon számát a címlistából. Bííííííp, bíííííííp, kattanás.
-Szia, nincs kedved kijönni a tópartra? Unatkozom. – Az egyetlen ember, aki tutira fel tud vidítani, vagy csak eltereli a figyelmem azzal, hogy levesz a lábamról.


Szavak: 285
Ruha: ez
Megjegyzés:remélem tetszik <3

Fél óra. Úristen, mit csinálok én fél órán keresztül? Nem ülhetek itt ezen a hideg padon, mert felfázom, és abból sem nekem sem a picinek nem származnak semmi haszna. Most nagyon kell magamra vigyázni. Lassan állok fel, és indulok el… nos, valamerre. Brandon úgyis megtalál, ha akar, az meg nem kell, hogy más is megtaláljon. Igazából ő az a srác, akit el tudnék viselni tartósabb pasinak is, nem csak egy két éjszakára. Mondjuk, több van már mögöttünk, mint egy két éjszaka, de mindenképpen a legjobb barátaim közé sorolom. Elvégre kicsi ő volt az, aki elvette a szüzességem, hogyne lennénk jóban. Hátra nézek, és mosolyogva figyelem, ahogy Pippy egy botot lökdös maga előtt felém, hogy dobjam el. Lehajlok, megsimizem és elhajítom neki a botot. Nem tudom, mire mennék már nélküle, olyan ő nekem, mintha a lelkem egy rész volna. Neki mindent elmondhatok, mindig meghallgat, és nem piszkít a szőnyegre. Jobb esetben. Mikor felegyenesedek, megpillantom Brandont, és mosoly kúszik az arcomra. Egy apró, teljesen jóindulatú szemforgatással nyugtázom a végigmérést, nem is ő lenne, ha nem tenné. Meg kell róla győződnie, hogy tökéletes vagyok, bár mostanában nem érzem magam annak, külsőre mindenképpen az vagyok. A többi meg nem érdekes.

- Ezt örömmel hallom. Te is ellenállhatatlan vagy. – Nyomok egy apró puszit az arcára, mikor magához húz, majd végignézek rajta. Valóban ellenállhatatlan. Mindig imádtam a stílusát, olyan tökéletes. Elindultam utána, és mikor mellé értem rámosolyogtam. Hátranéztem Pippyre, és megadóan sóhajtottam. Való igaz, nem rég volt az egyik legjobb buli az évben, és én nem voltam ott. Szomorú szemekkel néztem rá, és neki dőltem a korlátnak. – Az a helyzet, hogy akadtak… khm… problémák az elmúlt két hónapban. A közeljövőben nem biztos, hogy megyek bulizni, legnagyobb sajnálatomra. De ha te ott vagy, akkor az biztos nem lehet lapos buli. Igazából volt bennem egy kisebb hátsó szándék mikor felhívtalak. Arra lennék kíváncsi, hogy a kapcsolataid által ki tudnád-e deríteni kik voltak ott az Owens bulin? Ami két hónapja volt. – Közelebb megyek hozzá, és a nyaka köré fonom az egyik karomat. - Tudom, hogy nagy kérés, de meghálálom. – Belesuttogok a fülébe, majd egy csábos pillantással tovább indulok. – Na és, hogy, hogy otthonról jöttél? – Újból eldobom a botot Pippynek, és félredöntött fejjel nézem, ahogy fut utána. Olyan kis pirinyó, szinte semmit nem nőtt kicsi kora óta, mégis gyors, mint a golyó, és néha elég agresszív. De legalább megvéd, hogyha arra kerül a sor.


Szavak: 394
Ruha: ez
Megjegyzés:nagyon nem vagyok formában, de szívből jött ♥

Hevesen megrázom a fejem, mire az összes hajtincsem össze-vissza repked, és egy nagy mosollyal nézek rá. Lehet, el kellene mondanom neki, hogy mi a helyzet, de tulajdonképpen félek. Hogy mitől magam sem tudom, talán attól, hogy itt hagy, és nem látom többet. Elvégre ő nem az a fajta, aki apa akar lenni. – Dehogyis, csak egészségügyi problémák adódtak, és az elkövetkező hét hónapban nagyon kell figyelnem az egészségünkre. Nem szabad innom, se semmit igazából, nehogy baja legyen. – Úgy beszélek, mintha már mindenről tudna, és eléggé okos ahhoz, hogy leszűrje mi a helyzet. És valószínűleg kapni fogok egy hatalmas fejmosást. Bár pont ő papol nekem arról, hogy nem szabad gyereket csinálni, mikor ős is állandóan lepedőakrobatát játszik. Még szerencse hogy nem tőle van a gyerek, kisebb szívrohamot kapna szegényem. Tovább megyek, és onnan nézek rá, mikor megszólal. Kicsit rosszul esik, de valahol mélyen igaza van. Többnyire csak akkor hívom, ha kell valami, de azok a valamik, neki is nagyon szoktak tetszeni. Úgyhogy nem tudom, mit van így kiakadva.

- Ugyan, tudod, hogy mindig javadra válik, ha én kérek valamit. – Hozzá bújok, és egy apró puszit adok a füle mögötti érzékeny területre. – Nálam jobbat úgysem találsz, tudod jól. – Kisiklok a karjai közül, és neki dőlök a korlátnak. Olyan természetesen tudok vele viselkedni, olyan könnyen jön minden. És nem elfelejthető, hogy neki köszönhetem ezt a létformát is. Vagyis akkor a babát is. Ez már aztán pech. Dejó, akkor ő fog nekem segíteni, felnevelni a babát. Most már csak apunak kell megmondanom valahogy. Nézem, ahogy gondolkodik, és végigsimítok az arcán. Olyan kis édes így, mikor töri a buksiját. Öhm… na, álljunk csak meg egy aprócska másodpercre, Brandon Hawk mint aranyos? El vagyok, tévedve azt hiszem.

Nagyokat bólogatok, szóval a szülei elutaztak, üres a ház. Pillanatokon belül kiderül, hogy ugyanarra gondolunk, és mikor közel húz, magához megcsókolom. Ez annyira természetesen jön, olyan mintha ezer éve ezt csinálnák, pedig nagyon ritkán találkozunk, így, hogy csak sétálunk valahol. Elhúzódom, és rá mosolygok.
– Azt hiszem, ma megpróbálok átszökni akkor. Vagy mehetünk akár most azonnal is. – Simítok végig a mellkasán, és végignyalom a szám. Igazán rám férne már egy kiadós Hawk féle kényeztetés, elvégre ő a legjobb benne. Ezt senki nem vitathatja.

Szavak: 362
Ruha: ez
Megjegyzés:nagyon nem vagyok formában, de szívből jött ♥