- Erdő -

Kyle

" Amikor hozzábújtam nem tolt el, de még csak meg sem lepődött. Viszont én igen, mióta vagyok én ilyen? Nem vagyok én ribanc, de ettől függetlenül nagyon jólesik, hogy megölel. Annyira régen ölelt át valaki, nem tenném rá az életem, hogy nem csak kihasználni akar, de perpillanat nekem így is megfelel. Nem tudtam, hogy mit akarok tőle, hogy őszinte legyek legalább magamhoz, még sosem volt pasim úgy igazából. Volt egy pár akivel úgy nézett ki, hogy majdnem de a végén soha senkivel nem jött össze. Ezért nincs önbizalmam, viszont ez most már kezd egy kicsit zavarni, ezért vettem erőt magamon és ha már Kyle nem lépett, léptem én. Még a tudat is jól esett, hogy megtettem egy lépést, ami talán valaminek az első lépése. Mondjuk lehet, hogy egy hét múlva egy buliban megcsalna egy hullarészeg libával, de legalább én megpróbáltam. " * Ahogy ezt végig gondoltam gyakorlatilag le is mondtam arról, hogy bármi is lehet köztünk. * " Mindegy próbának jó volt. " * Döntöttem el és ahelyett, hogy ezen stresszelek inkább elengedtem magam és még szorosabban hozzá simultam már amennyiben ez lehetséges. *
- És most, hogyan tovább? * néztem rá kérdőn, valamit csinálni kéne, vagy beszélgetni vagy nem tudom. Utálok csöndben egy helyben ülni, nem azt mondom hogy hiperaktív vagyok, de többször is fogták már rám. *

Kyle

* Miközben válaszolt arcán ördögi vigyor jelent meg, kissé megijedtem mivel sejtettem, hogy mire gondol. Én még szűz vagyok kiáltotta a fejemben egy kis hangocska amit nagyon gyorsa elhessegettem. *
- Hát remélem is * válaszoltam neki kacéran és egy pajkos vigyor jelent meg az arcomon. *
* Óvatosan de szenvedélyesen megcsókol én pedig készségesen visszacsókolok. * " Most írtam alá a halálos ítéletemet. Azt sem tudom ki ez a pasi, de most komolyan, ha ezt a régi sulimban meghallották volna az lett volna az első, hogy lekurváznak. Itt pedig ez a természetes. Már nem léphetek vissza, megcsókolt én pedig viszonoztam ezzel minden továbbiba beleegyeztem. Nem mintha nem akartam volna csak féltem, féltem hogy fájni fog vagy, hogy nem lesz jó. Nem tudtam mit várjak a dologtól, erről nekem soha senki nem beszélt. Tudom ez nem az őskor létezik internet, de otthon még félénk kislány voltam itt pedig még nem jutott rá lehetőségem. " * Ettől függetlenül Kyle tovább csókolt én pedig, kezdtem nem emlékezni nem, hogy a gondolatmenetem elejére, de az előző mondatára sem. Iszonyú jól csókolt, igaz még csak most csókolóztam először, de ő nem úgy nézett ki mint aki most csinálja ezt először. Mondani akartam valamit, de elfelejtettem inkább a hajába túrtam és még közelebb vontam magamhoz. *

Kyle

* Nagyon jó volt, de elfáradtam. Majdnem elaludtam ott helyben. *
- Bánom, hogy eddig halasztottam ezt a csodálatos érzést. * mondtam neki, majd egy kicsit összeszedtem magam és elkezdtem megkeresni a ruhadarabjaimat. Felöltöztem és megcsókoltam. * Köszönöm, tényleg nagyon köszönöm ezt a csodálatos érzést. * mondtam neki még mindig mosolyogva, majd eltűnt a mosoly az arcomról. * És most gondolom mondok egy viszlátot és soha többet nem látlak. Meghúztál szóval most már a buliba vivős ötletedet is elvethetjük. Igaz? * kérdeztem tőle. A hangom nem volt számon kérő csak beletörődő. * " Amikor vissza csókoltam már akkor tudtam, hogy csak elveszi a szüzességemet, majd magamra hagy. Innentől boldoguljak egyedül, de mindegy egy vadidegennel vesztettem el innentől már nincsenek gátlásaim." *Majdnem elsírtam magam, de még volt bennem annyi tartás, hogy inkább rámosolyogjak. * " Majd a kocsiban kisírom magam. "

Kyle

- Bocs, de igen pont ennyire bízom meg benned. * mondtam neki minden bűntudat nélkül, hisz biztosan pontosan tudja, hogy mennyire megbízhatatlan. * Remélem is, hogy nem versz át. * nagyobb lett a szám, mióta... na szóval azóta. Nem tudom mi, de valami megváltozott bennem, igazából úgy éreztem hogy nekem már mindegy. Úgy éreztem magam, mint egy mocskos ribanc. *
- Jó. *mondtam neki táskámból előhalásztam egy lapot és egy tollat ráfirkáltam a számomat, a kezébe nyomtam, majd mielőtt elsírom magam a kocsimhoz mentem. Beültem de a könnyeim rögtön potyogni kezdtek. * " Mit tettem? Ezentúl, hogy fogok tükörbe nézni? Mióta ide jöttem minden elvemet feladtam... mindet. " * Kiabálni akartam, de nem mertem, Mirabella újra irányított, de csak egy kis ideig, majd elüvöltöttem magam. Jobb lett, de nem sokkal. Beindítottam a motort és bekapcsoltam a rádiót képtelen voltam elindulni, mivel könnyeim függönye takarta az utat. *

* Még mindig a könnyeimmel küszködtem, de már csillapodott a sírásom. Már láttam magam előtt az utat. Elindultam, vissza a St. Trinian's-ba és már el is felejtettem Kylet. Tudtam, hogy nem fogja betartani amit ígért, de nem zavart. Még mindig mocskosnak éreztem magam, de legalább megtapasztaltam milyen jó érzés a szex. Ezen is túlestem, visszaértem a suliba kiszálltam a kocsiból, beballagtam a szobámba és lefeküdtem aludni. *

// Vége //

Megint egy nap. Egy unalmas nap. Egy fájdalmas nap. Főleg azóta, amióta Damennel összefutottam a bárban... Hát igen. Azt még sosem mondta nekem senki, hogy a viszonozatlan szerelem boldogsággal tölti el az embert. Főleg a tanulás mellett, mivelhogy és közepe van, s nagyban megy a magolás. Unaloooom! Főleg hogy most már nincs kit piszkáljak. Hát, igen. Éppen ezért kimozdultam a késő délutáni órákban a városba. Persze nem találtam a helyem, így csak mászkáltam és mászkáltam, míg az erdővel nem találtam szemben magam. Nem nagyon szoktam még a környéket sem megközelíteni. Nem azért, mert félek, mert könnygáz és citromspray van a táskámban. HOPPÁ! A táskám nincs nálam. Szerencsére a pulcsim belső zsebében van egy kis citromspray. Ezt megúsztam. Nos, ha már itt vagyok, bementem az erdőbe, de már megbántam. Elég félelmetesnek bizonyult a hely, pedig nem vagyok ijedős, de hát az utóbbi időben egy picit meggyengültem. Egyre beljebb mentem az úton, és végül letértem az ösvényről. Mi baj lehetne? Azon kívül hogy nincs nálam a telefonom. De hát végül is... Most egy medve rám ront? baromság. Rablók meg meg már nincsenek. Tiszta hülyeség... Na mind egy. Egy kidőlt fatörzsbe ütköztem, mert persze nem az orrom elé figyelek. Persze, miért is kéne?! A sípcsontomat egy kicsit beütöttem. Nem vészes. De ezért leültem a száraz recsegős fatörzsre, és hallgattam az erdő zaját... Hülyeség! Tiszta csönd volt, de hirtelen egy bagoly elkezdett huhogni. Felsikítottam, majd elkezdtem nagyban káromkodni.
-Hülye bagoly! A frászt hozod rám...
Motyogtam végül morcosan, majd elrendeztem magam. Kis híján leestem arról a nyominger törzsről. De ha leestem volna... Elmegyek a városba, veszek egy puskát, vissza jövök és lelövöm! Minden vicc és hülyeség nélkül, komolyan!

A haverokkal megbeszéltük, hogy az erdei házban tartunk egy kisebb kiruccanást, és bulit. Megbeszéltük ki mit hoz. Szépen meg is érkeztünk mind annyian, a csajok is megjöttek, és nappal ide vagy oda belecsaptunk a buliba, meg persze a magán bulikba is. Ritkán szoktunk ilyet csinálni, de akkor elég ütősek ezek a bulik. Már volt bennem két üveg sőt, amikor egy csini baba elkapott, és a mosdóban kötöttünk ki, ahol éppen nem azt jutott neki, amire számított. Nem volt kedvem meghúzni, ellenben ő készségesen kielégített, de a viszonzás elmaradt, mert ott hagytam miután elvégezte a dolgát. Búcsúzásul csak annyit mondtam neki, menjen fel az emeletre az utolsó szobába, majd felküldtem utána valakit. A csaj ittas, a srácnak alig jut valami, hát jót is kell cselekedni.
Éreztem, hogy húzza a fejemet a pia, ezért inkább levegőzni indultam. Ahogy az erdőben sétáltam egyszer csak egy női hang ütötte meg a fülemet, így elindultam felé. Jóval távolabb álltam meg, és úgy szólaltam csak meg, még a végén nekem esne valamivel.
- Eltévedtél talán?
Türelmesen vártam, hogy reagáljon, és meglásson. Ezért is álltam jól látható helyen. Legalább lássa, hogy nem valami szatír vagy egyéb valaki lelt rá. Kíváncsi vagyok, hogy ő is a buliba jött e, vagy csak kószál az erdőben. Ez utóbbi eléggé veszélyes dolog, főleg ilyenkor, és főleg egy lánynak.

Már-már kezdtem megnyugodni, és újra befogni a számat, leülni, amikor egy férfi hangot halottam meg. Egyből felpattantam, és megfordultam. Szememmel keresgéltem a hangforrást, és hamar megtaláltam. Szerencsére nem bújt el, de így is megijesztett egy csöppet.
-Nem.
Hangzott el a kurta válasz, miközben folyamatosan azt az alakot kémleltem. Minden rezdülését követtem, hátha puska, vagy kés van nála... Hülyeség! Tiszta paranoiás lettem. Biztos valami találkáról, vagy egy sétáról keveredett a környékemre. A fatörzs másik oldalára mentem, hogy ha leülök, akkor vele szemben legyek. Egyhamar fel is adtam, így újra elhelyezkedtem.
-Egyébként Te ki vagy?
Érdeklődtem kedvesen, s megpróbáltam az arcát figyelni, de nem igazán láttam sokat, hisz már egyre sötétebb lett, és az is rájátszott, hogy az erdő kellős közepén ücsörgök, ahova a nap sugarai nem igazán tudnak behatolni, de ennek ellenére elszántan néztem, hogy mit csinál, habár nem nagyon mozdult... Újra felálltam, s közelebb mentem hozzá, talán csak 6 lépésnyire álltam meg tőle. Most már sokkal jobban láttam, mint onnan, a fatörzsről. Habár még mindig nem volt ismerős az alak.

Úgy látom sikerült a drágára a frászt hoznom, mert elég gyorsan felpattant. De most mit csináljak, vagy ez, vagy közvetlenül a háta mögött szólalok meg, és akkor tuti halálra rémisztettem volna.
- Akkor mit keresel kint az erdőben ilyenkor, és ráadásul egyedül, a végén megtámad valaki, és megerőszakol. főleg, hogy picit arrább épp egy buli folyik, ahol nem a józanság, és a józanész a főszempont.
Jegyeztem meg neki a dolgot, ami igaz, az igaz. Lehetnék én is egy közülük, és ahogy a haverokat ismerem, ilyen állapotban már tuti rámásztak volna a kis csajra.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Alex vagyok amúgy.
Most hogy tudja, hogy ott vagyok elindultam felé, de így is tartottam a távolságot.
- Szóval mit keresel itt?

Nekitámaszkodtam egy fának, s kíváncsian hallgattam a mondandóját. Sóval buli? Nem is gondoltam... De én most nem szeretnék elmenni. Főleg nem az Én "kedvenc" szobatársam közelébe. Meg már a bárban történtek óta már egy csaj szinte mindenhol engem les. Csak a pletykalapba ne kerüljön a sztori...
-Hát, akkor elmegyek innen, ha azt akarod.
Mondtam morcos hangon, s visszamentem a fatörzshöz. Az erdőből elmenni nincs kedvem, inkább maradnék, itt legalább egyedül vagyok, nyugalomban... Csak Én és az erdő zaja. Igen, ez így is volt, eddig. Nem mint ha a srác zavarna, mert eddig minden rendben ment. Eddig.
-Vanessa Calaway.
Válaszoltam, s leültem, mire lépések zajára lettem figyelmes. Igen, most Ő jött felém. Nem jött közel, kb. annyira, amennyire Én voltam hozzá. Kíváncsian figyeltem, mit szándékozik tenni.
-Hát, sok mindent nem, az biztos. Egyedül akartam lenni, sok nekem már az az élet, ami az iskolában folyik.
Mondtam röviden, s elgondolkodtam: Mi lenne, ha elmennék innen, Edinburgh-ból egy kis időre... Jót tenne nekem...