Sport Centrum

Tárgy: Re: Sport Centrum Vas. Feb. 27, 2011 4:10 pm

Kyle-nak

Itt volt az ideje kiszabadulni a suli falai közül. Úgy döntöttem egy kis sport tökéletes lesz a kikapcsolódásra. Fölkaptam a sporttáskámat, és belepakoltam egy fekete térdnacit egy lila sport toppal, és a sportcipőmmel. Fölkaptam a kabátom, és nekilódultam a városnak. Gyorsan megtaláltam a Sport Centrumot, és beléptem hatalmas kapuján. Sok féle lehetőségem volt, de először is megvettem a napijegyet és bemasíroztam az öltözőbe. Átvettem a ruhámat, és a pályák felé vettem az irányt. Egyértelmű volt, hogy először a futással kezdem. Nagyon régen futottam, úgy teljesen szabadon, kedvtelésből. Róttam a köröket gyorsabban és gyorsabban. Nem voltak sokan a futópályán, így teljesen kikapcsoltam az agyamat. Csak futottam, és íveket szinte már reflexből vettem be.
Gondolkodtam az életemen. Komolyan a sok agyalástól már depis leszek. Talán azért küldtek ide a szüleim, mert tudták hogy gondolkodni fogok, és soha többé nem megyek el bulizni? ha tudnák hogy itt hogy élnek.... Végülis egy buli lehet hogy nem is ártana. Akkor talán nem fordulnék ennyire befelé. Viszont a partizás meg baráti társaságba az igazi, és ha megnézzük nekem "csak" Mira van ott, aki igazán nem szeretne mostanába belevágni az éjszakába, meg Sophie, akivel igazán még annyira nem baráti a viszonyunk. Hát azt hiszem ezt a buli témát kicsit halogatjuk.
Belemerültem a gondolataimba, és a rohanás közepette, - mert a futásom már tényleg nem volt egyszerűen futásnak nevezhető, inkább mintha futnék valaki vagy valami elől. A sorsom elől. - elsodortam egy srácot. A földön feküdtünk, kicsit sem félreérthető pozícióba, én meg próbáltam szabadkozni:
-Uhh....hidd el nem akartam, bocsi. Csak túl gyorsan futottam, és nem figyeltem. - még mindig rajtam feküdt, én pedig kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam.

Tárgy: Re: Sport Centrum Vas. Márc. 06, 2011 5:18 am

Wilson kisasszony Razz

Ez a helyzet egyre inkább kiakasztó. A suli már csak úgy önmagában elveszi az ember kedvét, hát még ha kényszeresen ki kell vonnom magam a bulikból, mert csaknem megbukok kémiából. És ahelyett, hogy a tombolás fő színterén tolnám, az elmúlt pár napban csak görnyesztek esténként a tankönyv felett és azokat a molekulás hülyeségeket tanulom. Attól még csak pláne a falra mászok, hogy a tanár a "javítás esélyeit megadva" külön háziképp ajánlotta, hogy modellezzem is őket. A kis aktatáskáját ne segítsek esetleg cipelni?
Eleve egy kiábrándító dolog, hogy én nem vagyok ott a nagy bulikban. Szóval nem lepne meg, ha egy nap kilépek az utcára és mindenki úgy néz rám, mint egy rég látott távoli ismerősre, ráadásul a sok bent gubbasztástól még úgy fogok kinézni, mint egy vámpír. Falfehéren. És akkor ne csodálkozzon senki, ha azt mondom elég és irány egy kis kikapcsolódási hely. Leteszem azt az agyon lapozgatott könyvet és előásom a sportszerkókat. Első ötletként a sportcentrum jut eszembe, úgyis rég voltam már ott. Összepakolom egy nagyobb sporttáskába a cuccaimat és már a koliszobámban sem vagyok.
A bejáratnál nem kell különösebben vacakolnom holmi belépők vásárlásával, nekem féléves bérletem van ide, és ezt elég csak szimplán felmutatni. És már bent is vagyok. Az öltözőben gyorsan átvedlek. Ahogy egyre több ideje vagyok itt, kezdem teljesen elfelejteni a kémia okozta fejfájásom és átadom magam a leendő önsanyargatás örömeinek. Na jó, ez már nálam rutin, és nem is sanyargatom magam, egyszerűen csak szeretek felszabadultan tenni-venni, mozogni, futni, bármit ami sport. Ez már amolyan mániám. Bezárom még utólag a táskát a kabimszekrényembe, majd a kulcsot és az üdítőmet beviszem a pályákhoz. Egy kis padra lepakolom az italt, a kulcsot pedig zsebre vágom és épp indulok meg a futópálya széle felé, mikor egy lány nekem szalad, és a lendülettől mindketten padlót fogunk. Persze szerencsés, mert noha én estem felülre, reflexszerűen megtámaszkodok fölötte és épp csak hogy összeérünk. Még jó, hogy nem nyomom össze. Talán a hirtelen jött események hatására, vagy mert régóta nem voltam buliban, de sokáig elidőzök a lányon. Komolyan, mint aki még nem látott fehérnépet.
A kábaságból a hangja hoz vissza, és nekem is feltűnik, hogy mennyire kellemetlen a szituáció. Biztos úgy gondolja, most rajta fantáziáltam el. Szoktak persze ilyeneket tenni, de most kivételesen tényleg ártatlan vagyok.
- Ja, bocsi...- nyögöm ki végül és amint leszállok róla, felhúzom. Még csak ekkor ér el a tudatomig, mit is motyogott az előbb. - És nem, semmi baj, nem történt nagy baleset. Amúgy Kyle vagyok. - mutatkozom be kis mosollyal, majd végignézek a lányon. Szemre való kis teremtés, és fura de még nem láttam sehol. Legalábbis eddig.
- Szoktál errefelé sportolni? Vagy most csak kivételesen jársz itt? - kérdezem kedvesen, valami témát feldobva, miközben azon gondolkozok, hogy ha már így hozta a sors, hogy nekem rohant, akkor csinálhatnánk valami csoportos tevékenységet.

Tárgy: Re: Sport Centrum Vas. Márc. 06, 2011 12:02 pm

Egy kis idő után elért a tudatáig, hogy nem éppen kényelmes a kemény földön feküdni. Fölállt, és fölsegített, majd a tekintete elidőzött rajtam, és eléggé zavarban voltam, tuti hogy még el is pirultam. Na tessék, ilyen az én formám. Talán nem tűnt föl nagyon neki.
Ami meg azt illeti, elég régen találkoztam fiúkkal, főleg ismeretlen fiúkkal, ezért hirtelen nem tudtam hogy most mit is kéne mondani. Majd bemutatkozott, és a fejembe egy kis hangocska suhant át: Jéé, talán be kéne mutatkozni!
-Elizabeth vagyok, de...inkább Liz - mondtam mosolyogva.
A következő kérdésével beindította a beszélgetést, és kicsit megnyugodtam.
-Hát a helyzet az, hogy a szüleim idén írattak be a St. Trinian's-ba, és még igazán sehol se voltam. Időm nagyrészét a koliba töltöm. Múltkor a városba is jártam, és most itt, a Sportcentrumba lyukadtam ki. - hadartam el egy szuszra. Azért remélem valamit megértett belőle.
-Na és te gyakran jársz ide? - kérdeztem.
Közben arra gondoltam, hogy nem is lenne rossz ha esetleg együtt sportolnánk. Mégis csak jobb társaságban, mint egyedül. Az elmélkedős része a napomnak úgyis megvolt, szerencsésen el is ütöttem egy srácot.

Tárgy: Re: Sport Centrum Kedd Márc. 15, 2011 3:55 pm

Liz

- Jól van, akkor Liz. - mosolyodok el, és ahogy tovább beszél, rájövök, miért is nem volt ismerős. Ha nemrég jött meg, akkor persze, hogy nem futottam még vele össze, ez ésszerű. Viszont akkor nem ártana mellé valaki, aki körbevezényeli a jó helyeken nem? Hogy nagyjából képben legyen, ha már új a leányzó.
- Ááh, így már világos, hogy miért nem láttalak. Na és legalább a szobatársakkal kijössz? Újnak lenni nem jó, annyira elveszettnek is érezheti magát az ember tőle. Te nem vagy az? Igaz én mikor idekerültem, rögtön akadt társaság, szóval nem volt igazán abban részem, hogy ne tudjak mit kezdeni magammal. De ez már régi sztori. A szobatársaid kicsodák? Hátha ismerem őket. - érdeklődök kedvesen továbbra is, mert ki tudja, ha ismerem, még tanácsot is tudok Liznek adni, ami nem egy utolsó szempont.
- Én megszállottan sportolok. - vigyorodok el a kérdésére - Na jó nem, annyira nem vagyok megszállott, csak így tudok kikapcsolni. De a Centrum csak egy hely a sok közül, inkább az extrém sportokat szeretem, szóval elég gyakran megfordulok egy ejtőernyős bázison is. Voltál már az égben? Csodás élmény, ne hagyd ki. Olyan, mint mikor megszűnnek a határok és csak te vagy meg a végtelen. Aztán leérsz a földre és felpumpálódsz adrenalinnal.
Míg mesélek, az arcát fürkészem, hogy mit szól ehhez, Sokan úgy reagáltak már, hogy csak bambultak, vagy elcsodálkoztak, vagy egyszerűen annyira utálta a sportokat, hogy már azt várta, mikor hagyom abba az áradozást. Elég sokfélék az emberek, meg kell hagyni. A legtöbb típussal már azt hiszem találkoztam, legalábbis ahány emberrel én találkozok...
- Szoktál csoportos sportot űzni? Konkrétan nem a nagy csoportos foglalkoztatásokra gondolok, hanem amit ketten űznek. Tenisz, ping-pong? Vagy mást? - kérdezem tőle, hátha lenne kedve egy játékra valaminél. Akár versenyt is futhatunk, de biztos lemaradna. Szóval azt nem ajánlanám neki.

Tárgy: Re: Sport Centrum Szomb. Márc. 19, 2011 12:08 am

Kyle

Következő kérdése a szobatársaimra irányult, és elgondolkoztam, hogy ismerhetie valamejikőjüket. Mirát talán, mert ő régebb óta itt van, de Sophiet kétlem. De hát ki tudja.
- Hárman vagyunk egy szobába, Mirabella Whitewolf, Sophie Noir és én - mondtam mosolyogva, és a tekintetét fürkésztem, hátha megrezdül az arca valamelyik név hallatán, vagy fölcsillan a szeme, jelezvén, hogy ismeri azt a személyt.
Nem vagyok itt sok ideje, és nem is ismerek sok személyt, de azt a pár embert akikkel eddigi ittlétem alatt találkoztam, már most tudom, hogy nem akarom elveszíteni. Végülis ha jól belegondolok, az új életembe már ők is benne vannak.
Ő beszélt, beszélt, én meg csak gondolkodtam. Szegényemnek igen rosszul eshetett mikor elkezdtem habogni, mert fogalmam sem volt miről beszélt az imént:
-Öööö...tessék? Bocsi, csak elkalandoztam - néztem rá megbánó arccal, és megpróbáltam "bociszemekkel", hátha így enyhíteni tudok a bunkóságomon. Mostanába tényleg sokszor elvisznek a gondolataim másmerre, és utólag elég kínos a velem szemben álló személyre nézni, hogy nem is vele törődtem.
Gyorsan túltettük magunkat ezen, örültem, hogy nem hagyott ott abban a percben.
-Szoktál kinn futni a szabadba? Igazából én is jobban szeretem a természetet, de nem nagyon mertem belevágni a nagy ismeretlenbe. Elég volt eligazodnom a városba, nem hogy távol a külvilágtól. A páros sportokkal meg elvagyok, de az egyéni jobban vonz. Mondjuk ping-pongozni nagyjából tudok. - néztem rá hatalmas mosollyal az arcomon, és megrántottam a vállam.
-Amúgy te hova jársz suliba?