Golf Pálya

***

Ma elég korán ébredtem, ami azért tőlem elég meglepő. Ahogy felültem az ágyban, rögtön találkozott a tekintetem a tükörképemme, ugyanis sajnálatos módon, a tükör pont szemben van az ágyammal, és nekem minden reggel tudomásul kell vennem, hogy mennyire ronda vagyok. A karikák a szemem alatt, a kócos hajam....borzalmas. Komolyan mondom, hogy néha olyan érzésem van, mintha nem is ember lennék, hanem egy....ufó.
Gyorsan kipattantam az ágyból, majd berohantam a mosdóba. Egy gyors tusolás után ismét belenéztem a tükörbe. Már nem néztem ki úgy, mint valami hadirokkant, de azért a karikák a szemem alatt még mindig ott voltak. De sebaj! Egy kis smink csodákra képes.
Először jó alaposan megmostam a fogamat, majd elvettem a polcról a kis táskámat, amiben mindenféle kencefice megtalálható. Kivettem egy lilla szemceruzát, majd jó alaposan kifestettem vele a szemem. Mikor kész lettem vel, mosolyogva vettem tudomásul, hogy a karikák eltűntek a szemem alól....már amennyire el lehet tűntetni onnan.
A következő dolgom a szám volt. Kivettem a táskámból egy kicsit sötétebb színű szájrúzst, majd kifestettem a szám is. Miután azzal is végeztem, elvettem a hajszárított, majd megszárítottam nedves hajamat. Máris könnyebb volt megfésülni.
Visszamentem a szobámba, majd kinyítottam a ruhásszekrényem ajtaját. A ruháim kupacban álltak, még csoda, hogy nem ömlöttek vele szemben. Valahogy sosem volt rősségem a szekrényem rendbetartása.
Kivettem kék farmernadrágot, egy fehér rövidujjú pólot, meg egy lilla capucnit, aztán felöltöztem.Megetettem ki állatkáimat, majd egy újabb pillantást vetettem magamon a tükörbe. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy tök normálisan nézek ki. Főleg ahhoz képest, ahogyan még a reggel néztem ki.
Mikor már végre a friss levegőre értem, alaposan körbenéztem. Nem tudtam, hogy valójában hová is szeretnék menni, így csak elindultam előre. Majd csak kijukadok valahová.
Először arra gondoltam, hogy talán shoppingolhatnék egyet, de mivel utálok egyedül vásárolni, inkább úgy döntöttem, hogy elhalasztom más napra. Bár ami azt illeti velem senki sem szeret nagyon vásárolni járni, amit meg is értek. Ugyanis én elviselhetetlen vagyok vásálás közben. Ezt már rengetegen mondták nekem. De mit csináljak, ha imádok vásárolni?
Zsebre dugott kézzel haladtam végig egy hosszú utcán, miközben azon agyaltam, hogy hol töltsem el a mai napom. Mert hát ugye a vásárlás ki van zárva. Mehetnék mondjuk fodrászhoz vagy manikűröshöz, csak hogy egyikhez sem igazán volt kedvem.
Arra is gondoltam, hogy felkeresem valamelyik barátnőmet, mondjuk Natashát, de mióta totálisan belezúgtam Brandonba, nem merek még a szemébe sem nézni. Jó, hogy Ő semmiről em sejt, de akkor is.
Egy hangos sóhajjal haladtam tovább, míg meg nem pillantottam a golf pályát. Még sosem golfoztam, de még csak golfütőt sem fogtam soha életemben. Nem is hszem, hogy tudnék játszani, de azért egy próbát megér, nem? Meg amúgy is szeretek új dolgokat kipróbálni.
Mikor beértem a pályára, alaposan körbenéztem. Attól tartottam, hogy ez a hely nem nekem való. Sosem voltam túl jó semmilyen sportból - már ha a golf annak számít -, és valahogy volt egy olyan érzésem, hogy ez sem fog menni.
Inkább úgy döntöttem, hogy mégis csak ellátogatok a fodrászomhoz, mikor egy ismrős arcot pillantottam meg. Brandon volt az. Hirtelen földbe gyökerezett a lábam, és a szívem gyorsabban kezdett verni. Tudom, hogy az lett volna a leghelyesebb, ha úgy teszek, mintha nem vettem volna észre, vagy ha csak úgy szó nélkül távoznék, de nem ment. Azt akartam, hogy vegyen észre, és, hogy beszélgessen velem.
Mosolyogva elindultam feléje, miközben abban reménykedtem, hogy nincs itt valahol a közelben Natasha is.
- Szia.
Köszöntem neki, miközben a szívem annyira verdesett, hogy úgy éreztem, hogy ki fog ugrani a helyéről.

ÚRISTEN! Brandon Hawk szépségnek nevezett. Oké, oké tudom, ezen nem kéne nagyon meglepődnöm, mivel minden nő nemű lénynek azt mondja, de akkor is. Úgy, hogy nekem mondja, annyira....jó. Persze tudom, hogy köztünk soha semmi nem lehet, de akkor is valahogy olyan boldog lettem miatta, mint még soha.
- Köszönöm. Te sem nézel ki rosszul.
Válaszoltam mosolyogva, majd ahogy megfogta a kezem megpördültem. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha a felhőkön járnék. Gyorsan kikaptam a kezem az övéből, majd zsebre dugtam. Ezután újra rámosolyogtam, majd lehajtottam a fejem, mivel éreztem, hogy elönt a pír. Sőt mi több, azt hiszem, hogy már rég olyan piros voltam, mint egy rózsa. Csak reménykedni tudtam, hogy Ő semmit nem vett észre. Főleg, hogy Ő nem sejt semmit sem. Bár azt azért nem hinném....
Mikor már meggyőződésem volt, hogy nem vagyok többé úgy kipirulva, felemeltem a fejem és ismét ránéztem. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, így csak továbbra is vigyorogtam, mint valami idióta. Komolyan mondom, hogy nem tudom mi ütött belém. Még sosem voltam ilyen szerelmes, hogyha meglátok egy fiút ne tudjak megszólalni. Hát ez normális dolog? Szerintem nem.
- És, hogy álltok Natashával?
Kérdezetm végül. Ez elég hülye kérdés volt, mivel igazából nem nagyon tartozik rám, de tudnom kell, hogy esetleg valamikor nekem is lenne-e esélyem. Persze Natasha biztosan elmesélné ha nem lenne minden rendben köztük. Mindenesetre én reménykedem.
Jajj Istenem!!! Miket hordok itt össze? Ez nem helyes dolog! Már, hogy akarhatnám, hogy a barátnőm boldogtalan legyen? Attól tartok, hogy a maradék eszem is elment.
Talán jobb lenne, ha Natashának megmondanám az igazat. Aztán vagy megbocsájt, vagy nem. Bár nem nagyon szeretném elveszíteni a barátságát. Mióta csak ismerem mindig mellettem állt mindenben, erre én beleszeretek abba a fiúba, akibe Ő, sőt még azt is kívánom, hogy boldogtalan legyen. Azt hiszem, hogy ez nem egy jó barátnőhöz illő viselkedés. De amit a legkevésbé sem szeretnék az az, hogy Brandon sejtsen valamit is az érzelmeimről. Mert akkor aztán tuti, hogy eltávolodna tőlem, és én azt biztosan nem élném túl. Na jó....az azért egy kicsit túlzás lenne. De az akkor is biztos, hogy depresszióba esnék. Pedig egyszer megfogadtam, hogy soha egy fiú miatt sem fogok könnycseppet ejteni, és most tessék. Végül is, még nem is sírtam, de reggel mikor felkelek Brandonra gondolok, este meg amikor lefekszem, szintén Ő jár a fejemben. Ez tuti, hogy egyáltalán nem normális viselkedés. Valami baj van a fejemmel. Remélem, hogy minél hamarabb kiverem az egész őrültségemet a fejemből.

AUTUMN MEESTER & BRANDON HAWK

Elnevettem magam azon, hogy azt mondta hogy jól nézek ki. Nem is tudom, hogy mért kezdtem el nevetni, talán azért mert furcsa volt ezt hallanom, elvégre a nők nem szoktak egy férfinak bókolni, ezért is furcsálltam. Mégis olyan fura ez, hogy ilyet mondott. Persze az más ha Nat mond ilyeneket, mert élvezetből vagyunk együtt, de ő… Neki nekem kell bókolnom. Kissé összehúztam a szemem, ami fenyegető lehetett volna ha közben nem mosolyogtam volna ezerrel.
-Hmm.. hízelgő de nekem kell bókolnom neked és nem fordítva!-
Kissé csalódottan pillantottam rá miután kikapta a kezét az enyémből. A fejét lehajtotta de így is láttam az arcát, mire muszály volt elmosolyodnom. Annyira jó amikor egy csaj azért pirul el, mert bókot mondtam neki. Hízelgő érzés, talán ezért se tudtam megállni, hogy az álla alá nyúljak és felemeljem. Nem is a pírt néztem az arcán, hanem a szemét néztem. Próbáltam kutatni, olvasni belőle és megérteni magát a lányt, mert mindenkiből vagy mindenkiről mást lehet elolvasni..
-Nattal?? Hát mégis, hogy állnánk? Vagyis igazából nem is értem a kérdésed!- Kissé zavartan fordítottam el a fejemet. Mégis miből gondolja, hogy van köztünk valami Natashával? Mert most mit tagadjam van valami pezsgés köztünk, de én nem is tudom, hogy pontosan mit érzek vele kapcsolatban. Persze többet érzek már mint alkalmi partner akivel néha-napján összereppenünk egy lepedő-akció ideéig.. És különben is én még nem tudom, hogy le tudnék-e ragadni mellette, nem tudom, hogy képes lennék-e arra, hogy feladjam ezt az életet, és amúgy se tudom, hogy ő mit érez velem kapcsolatban.. Sokat szoktam ezen gondolkodni, néha elalvás előtt néha máskor, teszem ezt és nem tudok dűlőre jutni. Nem tudom, hogy jobb lenne ha elmondanám neki, vagy inkább ne? Vagy ne mondjam hanem mutassam meg? Nem tudom, és ez rossz, ennyire még sohasem voltam bizonytalan. Most az vagyok, nem tudom, hogy melyik lépés lenne a jó.. Az ha elfelejteném Natot és tovább lépnék, vagy az ha nem lépnék tovább és elmondanám, hogy mit érzek.. De mit érzek? Nem tudom.. Nem tudnám elmondani, de ilyet én még sosem éreztem..
-És mond csak nincs kedved sétálni itt egy kicsit? - Fogtam meg a kezét, és kissé erősen fogtam, de ügyelve hogy ne okozzak neki fájdalmat. Azért fogtam így, hogy ne tudja kihúzni a kezét az enyémből. Összekulcsoltam a kezeinket és elkezdtem magam után húzni, hogy jöjjön. Kevesen voltak most itt, nyugodtan lehetett beszélgetnünk.
-És mond csak.. te most jóban vagy Nattal igaz?- Húztam fel a szemöldököm, de a kérdésem nem fejezett ki többet mint szimpla érdeklődés. Érdeklődő arcot erőltettem magamra, hogyha rám néz csak ezt lássa.
-Ha igen akkor mond meg neki, hogy üdvözlöm!- nem is tudom, hogy mért akartam, hogy elmondja, csak az érdeklődés végett talán. Lassan odaértünk a Golf pálya bejáratához. -Ha már itt vagyunk golfozzunk egyet!- Indultam el befelé. Csak intettem a srácnak miközben felutattam a tag kártyámat. Nem sokszor járok ide, dehát ha az ember ilyen helyekre jár akkor had ne fizessek már.
Gyorsan elvezettem a szekrényhez amiben a golffelszerelésem volt. -Tudsz golfozni?- Ültem bent az öltözőben le egy padra. Azt el is felejtettem mondani, hoyg nem azért jövök én a lgtöbbször ide hogy golfozzak.. hanem, hogy jól érezzem magam.

Mikor nevetni kezdett egy kicsit furcsán néztem rá. Mi olyan vicces abba, hogy jól néz ki? Hiszen az az igazság. Vagy....Úristen! Rájött volna? Nem. Azt nem hiszem. Dehát mit csináljak? Nem tudom, hogy mit felelhettem volna mást a bókjára. Csak annyit, hogy köszi? Az olyan....fuán hangzott volna. Na de mindegy. Legalább tud arról, hogy nekem is jó véleményem van róla.
- Oh...az igaz.
Mondtam, majd én is nevetni kezdtem, annak ellenére, hogy nem találtam viccesnek. Egy lány miért ne bókolhatna egy fiúnak? Na mindegy. Azért elég izgi volt az a kijelentése. Már csak azért is, mert szavaiból azt vettem ki, hogy több bókot is fohok tőle kapni. Huha...azt hiszem, hogy ez lesz életem legjobb nepja!
Mkor felemelte a fejem csak még jobban éreztem, hogy pirulok, sőt mi több tuti, hogy az neki is feltűnt. De nem tehetek róla....
- Öhm...hát...semmi. Meg sem szólaltam.
Huha....ez égő volt. De azt hittem, hogy járnak. Komolyan. Főleg, hogy Nat nem rég vallotta be, hogy szerelmes Brandonba. Na jó....azt mondta, hogy kezd szerelmes lenni belé. Én hülye meg azt hittem, hogy járnak. Jajj na....nem értem. Na de miindegy. Ha nem járnak csak annál jobb nekem. Bár azt hiszem, hogy azt Natasha sosem bocsájtaná meg nekem.
Mikor sétálni hívott, azt sem tudtam mit mondjak. Mondjak igen és akkor csak még jobban beleszeretek, vagy inkább mondjam azt, hogy inkább vissza megyek a suliba? Na ige...hülye lennék ilyen lehetőséget elhalasztani. Natashának nem kell megtudnia, hogy ma hol voltam és kivel. Gonosz vagyok tudom, de mit csináljak? Szerelmes vagyok és nem tudok azon változtatni, és nem is akarok.
Nem válaszoltam kérdésére mivel megragadta a kezem és maga után húzott. Aztaaa!! Már megint megfogta a kezem, sőt mit több...nem is akárhogy. Úgy mentünk, mintha valami szerelmes pár lennénk. Bár az nem is lenne olyan rossz.
A következő kérdése meglepett. Nagyon nem számítottam rá. Perssze azt sem mondom, hogy nem esett rosszul. Velem van és Natasháról érdeklődik. Oyan igazságtalanság. Persze nincs ahonnan tudja, hogy én, hogx érzek, de akkor is.
- Igen. Még jóban vagyunk.
De már nem sokáig lesz így, mert előbb vagy utóbb rájön, hogy milyen barátnő is vagyok valójában. Persze azért ezt nem mondtam ki hangosan.
- Persz, megmondom.
Vágtam rá gyosran, majd egy újabb mosolyt erőltettem arcomra. Bevallom, hogy az is megfordult a fejemben, hogy nem mondom meg. Nem vagyok én postás. Szeretem Natashát, csakhogy Brandont jobban. Nehogy már én legyek az aki tolmácsol köztük. Oldják meg maguk. A napnál is világosabb, hogy Brandon is szereti Natashát. Különben miért üzenne, hogy tőlem. Persze az is lehet, hogy csak én képzelem be magamnak. Mostanában teljesen zakkant lettem.
- Ó, nem. Én nem golfozok.
Még csak az kéne nekem. Mindig is béna voltam mindenbe ami sporttal kapcsolatos, nehogy már golfozzak. Persze már késő volt tiltakozni, ugyanis elindult befele. Odaent valami kártyát mutatott, aztán valami szekrényhez mentünk. Úgy tűnik, hogy gyakran szokott ide járni.
- Hát nem tudom, hogy tudok-e. Még sosem próbáltam.
Vallottam be miközben még mindig mosolyogtam. Egyszerűen nem tud leolvadni a vigyor az arcomról, annyira örülök, hogy vele lehetek.

Még sosem történt olyan, hogy egy fiúnak bókoljak. Sőt, amit mondtam igazából nem is bóknak szántam. Csak úgy kicsúszott a számon. Elég ciki, nem? De mindig ez van ha egy olyan fiúval beszélgetek, akit szeretek. Hülyeségeket beszélek. Na jó....igazából még sosem voltam szerelmes senkibe....De most....most nem is tudom az vagyok-e. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés lehet szerelmesnek lenni. Csak azt tudom, hogy érzek valamit Brandon iránt.
- Ó, a kis egoista.
Na....még ilyet se mondtam senkinek. Úgy tűnik igen nagy bajok vannak velem. Vagy csak agyamra ment a mai nap. Vagy nem is tudom mi van velem. De egy biztos: ilyen boldog még sosem voltam. Normális dolog ez? Beszélek egy fiúval - akibe mellesleg az egyik legjobb barátnőm is szerelmes -, és boldog vagyok.
Gondolhattam volna, hogy nem fog leszáll arról a témáról. Jaj....miért nem tudom befogni a szám? Gőzöm sem volt, hogy mit felelhettem volna? Csak nem mondhatom meg, hogy Natasha nem rég vallott be SMS-ben, hogy beleszeretett Brandonba. Szeretek titkot tartani, meg hát ezt amúgy sem igazán szeretném elárulni. Nem muszáj mindenről tudni. Jajj már....megint csak magamra gondolok. Miért nem vagyok képes felfogni, hogy Brandon a Natasháé?
- Mondom, hogy semmi.
Nagyon remélem, hogy nem fog megharagudni vagy valami. Azt tuti, hogy nem bírnám elviselni. Bár nem olyannak ismerem, aki minden semmiség miatt felfújja magát. Huha....olyan, mintha magamról beszélnék. Ugyanis ez inkább rám vall. Én vagyok olyan, aki a bolhából elefántot tud csinálni.
- Nézd....nem tudok semmiről, oké?
Mondtam majd felsóhajtottam. Mit veszíthettem volna ha mégis elárulom azt, amit tudok? Nem sokat. Sőt....talán még örömet is okozhatnék neki. Még az is lehet, hogy Natasha is hálás lenne érte. De akkor mit nyerhetnék én? Semmit. Még annyi esély sem lenne arra, hogy valaha bármi is történjen Brandon és köztem, mint most. Tehát a titok biztonságos helyen van nálam.
Mikor összekulcsolt kezünket lógatni kezdte, már nem éreztem úgy magam, mintha a szerelmemmel lennék. Inkább úgy, mintha az óvodában sétálgatnék a "nagy Ő-vel." De azért az is jó, nem? Elvégre is megfogta a kezem, ami szintén boldogít.
A következő kérdésére igazán nem számítottam. Nem gondoltam volna, hogy kivesz bármit is abból az ostoba mondatomból. Jobban vág az esze, mint gondoltam volna. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy hülyének nézem vagy valami, csak szerintem más nem lett volna kivenni abból a mondatból a lényeget.
Mikor közelebb húzott magához és még át is ölelt földbe gyökerezett a lábam. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak vagy egyáltalán mint válaszoljak, annyira zavarba jöttem. Mikor elengedett hirtelen két lépést hátráltam, miközben abban is biztos voltam, hogy ismét lángokban ég az arcom. Egyre kínosabb....
- Hát....öhm...nem fogok semmit csinálni. Csak tudod, egyik barátság sem tart örökké.
Ó, egek. Sosem ment nekem valami jól a hazudozás, de ez most valami borzalmas volt. Még jó, hogy egy barátság sem tart örökké! Hiszen általában mindegyik a szerelem miatt ér véget. Hát jó....nem mondom, hogy mindenki olyan rémes barátnő, mint én, de azért néha tényleg így van.
- Nincs mit. Hiszen erre valók a barátok, nem?
A barátok szót egy kicsit jobban megnyomtam, ami remélem, hogy nem tűnt fel neki. Megpróbáltam magamra valami mosoly féleséget erőltetni, de egy cseppet sem vagyok benne biztos, hogy sikerült is. Inkább mintha grimaszoltam volna, vagy mi.
- Mármint, hogy csak TE meg én??
Kérdeztem döbbenten. Elég hülyén hangzott ez a kérdés, de nem tudtam mit felelhettem volna mást. Kettesben maradni Brandon Hawkal....hát az valami csodálatos dolog lenn. Na jó....ha úgy vesszük eddig is kettesben voltunk, de nem úgy. Itt senki más nincs rajtunk kívül, és hát azért Brandont ismerve biztosan nem beszélgetni szeretne.
- Hát....nem is tudom....
Következő kérdésén szintén elgondolkodtam. Fantasztikus választási lehetőségeim vannak. Vagy kettesben maradok Vele egy öltözőben, vagy golfozni megyek szintén csak Vele. Huha.....Legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy menjünk inkább golfozni, már csak Natasha miatt is, de az, hogy itt maradjunk ketteseben valahogy jobban csábított.
- Hát....inkább maradjunk itt.