Túra Ösvény

***

Michael Holloway

-Úgy gondoltam ideje kicsit kimozdulni a suliból, úgyhogy fogtam magam és beültem a kocsimban. Az erdőig hajtottam és megálltam egy szimpatikusnak tűnő famentes területen az ösvény előtt.* " Szerettem ezt a helyet, sokszor jöttem ki ide amikor a többiek még utáltak jó itt gondolkodni. Az ösvény mellett sok a pad és rétből is van egy pár, de van egy gyönyörű tisztás, ami a kedvencem. Most is ide jöttem, mert gondolkodnom kellett. Nem most nem a többi lány bántott meg, velük nincs semmi gond. Csak levelet kaptam apámtól, amióta bedugott ide nem hallottam felőle és most meg akar látogatni. De én nem akarom látni, cserben hagyott, átvert majdnem megvert és üvöltött velem amikor részeg volt. Én ezek után nem akarom látni, az volt élete legjobb cselekedete, hogy beíratott ide azóta jó az életem és nem akarom, hogy jöjjön és megzavarja a világomat. " * Újra elolvastam a levelet, majd elővettem a mobilom. * " Volt egy szobalány, aki még mindig nálunk lakott különben apám fejére omlott volna a ház. " * Tárcsáztam a számát és kicsöngött, majd fel is vette. *
- Szia! Hogy van apa? Mi ez a nagy lelkesedés, hogy meg akar látogatni engem? Nem értem, minden rendben van, miért akarja mindezt felzavarni? Azt írta, hogy meg akarja nézni milyen a suli, mert amikor legutóbb itt volt nem igazán sikerült neki. Hát igen részegen nehéz terepet felmérni. *méltatlankodtam majd meghallottam a hangját a túlvégről, hogy csitítgat, nem értettem miért aztán rájöttem, hogy sírok. Mondani kezdte, hogy otthon mi a helyzet, azt mondta apa még mindig iszik, de bűntudata van, hogy cserben hagyott.
- Hát azt el tudom képzelni, de most inkább leteszem kibőgöm magam. * mondtam neki és befejeztem a hívást. Üldögéltem tovább a tisztásomon és csendben pityeregtem. *

Michael Holloway

Úgy döntöttem mára elég ennyi a gondolkodásból. Unatkoztam és fázni is kezdtem, mivel csak az iskolai egyenruhám volt rajtam ami egy miniszoknyából és egy blúzból állt, erre természetesen rávettem a télikabátomat is, de azért mégsem ilyen időre találták ki ezt az öltözetet.
A túra ösvényen elindultam vissza fele és rossz szokásomhoz híven akkor is a telefonomat nyomkodtam. Ezért már csak akkor vettem észre, hogy jön szembe valaki amikor neki mentem és elterültem a földön.
- Bocsánat!- kezdtem el rögtön a szabadkozást. -Nem akartam neked menni csak már megint a telefonomat nyomkodtam.-Mutattam a kis kütyüre a kezemben.

Sokáig kocsikáztam, miközben anyámat nem tudtam kiverni a fejemből, mikor a kocsim nem hallatott valami furcsa zajt. Még csak az hiányzik, hogy itt valami ösvényféleségen lerobbanjon a kocsim. Soha nem voltam valami jó autószerelő, úgyhogy igazán nem hiányzik nekem.
Idegesen megállítottam zakatoló autómat, majd ugyanolyan idegesen becsaptam az ajtaját. A csomagtartóból kivettem a hátizsákomat, majd elindultam egyenesen az ösvényen. Hamár itt vagyok járok egyett. Úgyis imádok túrázni.
Elég jól elhaladtam a kocsimtól, mikor valami jó keményen belémütközött. Először azt hittem, hogy valami medvével fogtam kezet majdnem, de aztán megláttam a földön heverő lányt. Tényleg nagy mázli, hogy lány, met ha fiú lenne, akkor tuti, hogy kapott volna figyelmetlensége miatt. Azért egy lánnyal nem nagyon szeretnék verekedni, de ez nem azt jelenti, hogy kedvesnek kell hozzá lennem. Az valahogy nem rám vallana.
Összehúzott szemöldökkel figyeltem, majd hangosan felnevettem. Tök vicces volt, ahogy ott feküdt a földön, mint egy kinyúlt béka.
- Nézz már a lábadelé. Nem hiszem, hogy olyan kicsi vagyok, hogy nem vettél észre. Ha mégis ez a gond, hogy nem vettél észre, akkor nagy baj van a szemeddel, Kislány!
Szólaltam meg, miután jól kikacagtam magam. Lehet, hogy kicsit durva voltam vele, de örüljön annak, hogy nem mondtam ennél sokkal durvábbat. Azzal a kicsi miniruhájával elég vccesen néz ki, bár nem mondom, hogy nem áll jól neki.

" A srác úgy letolt a figyelmetlenségem miatt, hogy csak néztem, hogy van pofája, hogy ilyeneket mondjon nekem. Velem így nem lehet beszélni, ilyen nincs. Ki is nevetett, tudom hogy röhejesen nézhettem ki a mini szoknyában meg minden a földön kiterülve, de akkor is egy lányt nem illik kinevetni." *Előbújt belőlem az oroszlán, hogy meg kell védenem magam, ezt is tettem.*
- Ha már az apró dolgoknál tartunk igazán megnézethetnéd azt a csökött agyadat. Ami az illemet illeti úgy látom az agyad nem sokat fogott fel belőle, amikor anyukád tanította. Vagy netán azt mondta, hogyha véletlen összeütközöl egy lánnyal akkor szólj be neki és röhögd ki? *néztem rá számon kérőn.*

Tudom, hogy nem kellett volna ilyen csúnyán beszélnem a lánnyal, de mivel ma bal lábbal keltem fel, nem is várhatna el tőlem senki mást. Meghát amúgy sem vagyok az a tipus, aki szépen beszél mindenkivel. Na jó, hát azért a lányokkal tudok beszélni normálisan is, sőt, csakhogy most nem vagyok jó kedvemben.
Szavaira összeszorult a gyomrom. Nem utállo annál semmit jobban, minthogy anyámat valaki említse. Oké tudom, hogy ezt a lánynak nincs ahonnan tudja, de a méreg uralkodott rajtam. Komolyan, ha fiú lett volna, tuti, hogy felkaptam volna a földről, majd bevertem volna a képét. De nem szívesen ütök hozzá egy lányhoz. Azaz, még soha életemben nem tettem.
- Oké, oké. Igazad van. Bocs.
Mondtam összeszorított szemöldökkel. Többet nem igazán tudtam kinyögni, mivel nem vagyok az a fajta, aki mindenért bocsánatot kérne. De ezúttal a lnynak igaza volt. Valóban eléggé csúnyán beszéltem vele. Csak nem értem, hogy a lányok mitől másabbak, mint a férfiak. Miért kell velük másképp bánni? Csak azért mert törékenyebbek? Azért ha arról van szó, hogy pofon csapjana, elég nagy az erejük.
Halvány mosolyt erőltettem arcomra, majd kezemet nyújtottam, hogy felsegítsem. Ha már leesett, akkor legyen bennem annyi emberség, hogy felsegítem, nem?
- Amúgy Michael vagyok.
Mutatkoztam be valamivel barátságosabb hangnemben.

"Bocsánatot kért. Hát ez lett volna a minimum azért a beszólásért. Nem értem, hogy csak azért mert ők fiúk miért lehet ekkora az arcuk. " * Gondolkodtam el majd egy kéz zökkentett ki a gondolkodásból, el is felejtettem, hogy még mindig a földön ülök. Nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen természetesen elfogadtam, felálltam majd leporoltam magam. Szerencsére sáros nem lettem csak egy kicsit poros, de attól hamar megszabadultam. *
- Én pedig Mirabella, de mivel az hosszú ezért inkább csak Mira. * viszonoztam a bemutatkozást az övéhez hasonló nem gyilkolós hangnemben. Majd vártam, hogy történjen valami.*