Assam Teaház

Tárgy: Re: Assam Teaház Szomb. Feb. 12, 2011 11:40 pm

Natasha Moss

A tesis tantárgyak mindig kikapcsoltak. Így volt ez a mai nap is, mikor délelőtt még nagyban löködtük fel egymást a pályán foci közben. Ilyenkor megadatott, hogy a felgyülemlett feszültségeket levezessem, főképp persze másokon. De legalább utána visszaáll a nyugalom bennem. Még abban az esetben is, ha vesztettünk. Hisz mire való egy kiadós rohangászás?
De sajnos nem ér semmit, ha utána rögtön matekra kell menni és a tanár köztudottan rühelli a képem. Valamiért engem pécézett ki év eleje óta és azóta mindig én szívok. Mindegy mit mennyire tudok, elégségesnél jobbat sosem kapok. És ettől az egeket veri a nyughatatlanságom. Felmegy a pumpa és nehezen lehet lecsillapítani. De tudom, hogy apám előtt már nem balhézhatok tovább, mert akkor nem csak kiír a végrendeletéből - amit nagyon nem szeretnék - de még másik suliba is áttirat, mert "rossz hatással vannak rám." Egyszóval össze kéne magam szedni, mégpedig alaposan.
Így keveredtem tulajdonképpen be a belvárosi teázóba, hogy egy kevésbé zajos helyen tudjak kicsit matekozni. Nem mintha annyira fűlne hozzá a fogam, sőt legszívesebben elásnám a füzeteket a föld alá. De nem tehetem, kényszeresen muszáj tanulnom rá. A gondolataim viszont teljesen máshol jártak, már akkor is, mikor csak az utca kövét koptattam. Már a másnapi bulin járt az eszem, amit Tyler emlegetett tegnap. Neki különösen örülhetek, hogy a haverom lett, mivel minden jelentősebb helyre elrángat, akár van hozzá kedvem akár nem, de a végeredmény mindig ugyanaz lett. Vagyis.. kevés emlékkel ugyan, de mindenképp kellemesen teltek el.
Beérve a teázóba kiszúrtam magamnak egy eldugottabb zugot, amerre nem igazán zavarhatnának. Legszívesebben valahova társasághoz ültem volna, hisz rengeteg ismerős arcot pillantottam meg már elsőre is. De kénytelen voltam ennek a kísértésnek ellenállni és inkább lepakoltam a holmim a kinézett helyre. Leültem, és nekikezdtem kipakolni a tanszereket. Közben odajött egy pincér is, aki rögtön faggatni kezdett, hogy mit kérek. Nem bírtam az ennyire pórias alakokat, akik azt hiszik csak azért jövök ide hogy a másodrangú teájukat igyam. Pedig akár ezer oka is lehet hogy idejöjjön valaki. Csak ezt ezek nem fogják fel. Lényegtelen. Inkább kértem valami teát, hogy békén hagyjon, aztán körbenéztem. Valamerre velem szemben volt egy asztal, ahol két gimis lány csücsült a sulija egyenruhájában. Látszott, hogy ők is gazdagocskák, de feltűnt, hogy nem túlságosan azok a trécselős lánykák. Kicsit szendének és szűziesnek tűntek. de ma már ki tudja hova tartoznak. Volt már elég ügyem, amikor csak utólag derült ki, hogy teljesen mást állít, mint ami. Megvártam, míg az egyik észreveszi, hogy őket nézem, aztán egy kacér mosolyt küldtem felé. A kis flörtölésben a pincér zavaró krákogása zökkentett ki.
- Uram, a teája. - mondta enyhén szkeptikusan, de nem foglalkoztam vele. Elvettem a gőzölgő italt és belekortyoltam, hogy ne kelljen válaszolnom és minél előbb eltűntem. Közben továbbra is szuggeráltam a két gimis lányt.