Edinburgh Beach

*Nem sok kellett hozzá és máris visszaemlékeztem arra az éjszakára, amit együtt töltöttünk. Jól van én már csak ilyen perverz alak vagyok, de ki ne lenne az ilyen helyzetben? Egy gyönyörű lány, pardon nő, hátát kenegetem, hát persze, hogy beindulok rá, alapvető emberi ösztön... mondjuk nekem eleve rátesz egy lapáttal az, hogy én ezt a bizonyos nőt szeretem és legszívesebben mindig vele lennék. Már megint ez a szentimentalizmus. Ilyen nincs, sürgősen el kell terelni a gondolataimat... például, arra, hogy milyen jó, hogy végeztem a vizsgákkal. Meg milyen jó itt a tengerparton, az aprócska szellő, aki hűsítőleg hat, apró hullámokat vet a tengerben és egész csábítónak tűnik a víz, főleg ahogy belegondolok, hogy Chloe dekoltázsán folynak le a gyémántként ragyogó vízcseppek... Ty állítsd már le magad, az istenért! Chloe ebből a belső vívódásból mindösszesen azt veheti észre, hogy még simogatóbbá válnak a mozdulataim. Mily szerencse, hogy a gondolataimban nem olvas. A helyzetet pedig csak tetézi az, hogy aprókat sóhajt, szóval hamarosan a nyakba küldött puszikat is abbahagyom, bár igazán csábító, hogy az ajkaimmal érintsem a bőrét... Legyen az akárhol.*

- Igen, tudod milyen hosszú az a három óra? - *Kérdezem meg mosolyogva, bár kicsit rekedten, ami a felindultságomat szintén mutathatja, ha a lány figyel erre. Huncut mosoly tűnik fel az ajkaimon és felcsillannak, a már amúgy is csillogó szemeim, mikor megemlíti azt, hogy talán együtt aludhatnánk... Úgy látszik csak én gondolok most rosszra, szóval megint próbálom lehűteni magam egy kicsit.*
- Én abban mindig benne vagyok, hogy veled aludjak. Olyan jó téged figyelni, ha te előbb elalszol mint én, ahogy a szőke hajad a szemeidbe hull és ahogy édesen szuszogsz a fülembe... - *Oké, megint sikerült elkalandoznom a témától. Ügyes vagyok. *
- Khm... - *Köszörülöm meg a torkom.*
- A lényeg az, hogy nem kell engem győzködni, felvetem én ezt magamtól is. - *összegzem a lelkesedő gondolatmenetemet. Azt viszont most mélyen elhallgatom, hogy én nem éppen csak aludni szeretnék, bár az is egy jó dolog, de arra amire én gondolok, az még jobb. Legalábbis szerintem... az, hogy ő mit gondol, azt nem tudhatom.

Lassan végzek a naptej felkenésével és újra felém fordul így láthatom újra azt a gyönyörű mosolyát, így először fel sem fogom a szavait, amit mond nekem... Csak akkor eszmélek fel a figyeléséből mikor nekiállja kigombolni az ingemet. Na tessék talán mégsem én vagyok az egyetlen, akinek a fejében perverz gondolatok születnek.. Amikor beleharap azokba a gyönyörű cseresznyepiros ajkaiba, inkább én érzek késztetést arra, hogy ezt tegyem, de még türtőztetem magam. Végső megoldásként pedig itt van a tenger, hogy lehűtsem magam. Ááá, ez reménytelen. Most vagy végig beindult állapotban leszek, vagy sürgősen kitalálok valamit... Szerencsére nem sokat kell gondolkoznom, mert Chloe felajánlja hogy ő is beken. Erre csak bólintok mosolyogva és lefekszek hasra. Na ez így most jó. Semmi sem látszik... de az ugyanúgy jólesik, amikor nekiáll kenegetni. Csak nagy erőfeszítések árán sikerül elfojtanom egy sóhajt. Csak a kérdés tud kizökkenteni abból, hogy mennyire is élvezem azt, ahogy hozzámér.*

- Velem sincs semmi érdekes azóta, amióta beszéltünk. Vártam már nagyon, hogy végre lássalak. Hogy mit csinálok nyáron? - *Pár perc csönd áll be a válaszomban, de végül csak válaszolok.*
- Szeretnék minél több időt veled eltölteni, de nem tudom, hogy összejön-e... Van néhány dolog, amit el kell intéznem. - *Ennél többet nem vagyok hajlandó mondani, még neki sem. Talán majd egyszer...*
- De otthon leszek végig és tulajdonképpen nem annyira messze, csak olyan fél órányira innen... jó, hogy ilyen közel lakom ide. Na és te? Utazgatsz vagy... otthon leszel? Egyáltalán terveztél valamit a nyárra? - *Kérdezem.

Ha így folytatja a simogatást, akkor képtelen leszek tovább türtőztetni magam teljesen. Hirtelen mozdulattal megfordulok és magamhoz húzom nagyon közel és megcsókolom. A csókomban fellelhető a szenvedély és a forróság, meg persze a gyengéd érzelmeim iránta, de ez már annyira, de annyira vonzott, hogy már tényleg képtelen voltam neki ellenállni...*

*Élvezem azt, ahogy hozzám ér, szeretem azt, hogy hallhatom a csilingelő hangját. Tulajdonképpen most ebben a helyzetben, olyan kis idilli a légkör, mintha a világon soha nem lenne gond és szenvedés. Annyira jó, hogy ezt váltja ki belőlem. Mondjuk az sem kutya, hogy a simogatós kenegetésével, csak feltüzeli a testem és hát utána persze, hogy csak nehezen tudok lehiggadni. Alig várom már a mai éjszakát, mert hogy én nem csak aludni fogok vele, az már biztos…*
- Édesem, ugye tudod, hogy az együtt alvásból, csak az éjszaka talán egyötöde fog alvással eltelni? - *Kérdezem meg egy szemtelen mosoly kíséretében, bár ezt a mosolyt nem láthatja, hiszen háttal vagyok neki. Annyira várom már az estét, de persze a mostani pillanatokat is élvezem, mindenesetre elég nehéz elrejteni előle azt, hogy mennyire kívánom… ezért jött jól az, hogy a hasamra kellett feküdnöm, mert így nem láthatja azt, hogy az a testrészem, amivel élvezeteket tudok neki okozni, bizony megmoccant. Mily szerencse, hogy egyedül vagyunk a parton…*

Hidd el, minden vágyam az, hogy az egész nyarat veled tölthessem el, így amikor sikerül elszabadulnom otthonról, akkor számíthatsz rá, hogy folyton a nyakadon fogok lógni, ha esetleg, akkor te is éppen ráérsz. - *Újabb nagy mosoly, ezek után húztam magamhoz egy forró, szenvedélyes csókra, ami közben csak egyre jobban feléledtek a vágyaim hullámai. Mintha azt is érezném eközben, hogy az ő bőre is forrósodik és nem csak az enyém. Ez, pedig egyáltalán nem a nap miatt van. Így végül nehezen, bár, de kiengedem a karjaimból, pedig úgy csókoltam volna még… Viszont azt valószínűleg tudhatta, hogy túlságosan is el tud engem ragadni a hév, vagy éppenséggel pont ő, alig tudja türtőztetni magát? Nem tudom, hogy ő mit gondolhat, abban viszont biztos vagyok, hogy az előbbi kis incidens után, ugyanúgy felizgult, mint én. Csillogó szemekkel figyelem és megfogom azt a kezét, amivel kisimított pár tincset a szemeimből. Belepuszilok a puha tenyerébe, majd az apró sebhelyekre simulnak rá gyengéden az ajkaim, végül, pedig elengedem a kezét. A kis akcióm után, most a nyakára adok egy apró csókot, szinte alig-alig hozzáérve a selymes bőréhez, de azért mégis érezhetően.

Elmosolyodom, mikor meghallom azt az egy szót, hogy: „szeretlek”. Én még nem mondtam ki neki szóban, csak írásban, de ez szerintem pontosan elég. Ha nagyon igényli, akkor persze kimondhatom, de az érzelmeimet ez nem fogja tükrözni egyáltalán. Újabb puszit lehellek a nyakára, majd az ajkaira. A kérdésére pedig, csak szélesebb lesz a mosolyom.*
- Veled? Ki nem hagynám. Szeretném látni, hogy a fürdőruhád még ennél is jobban hozzád tapad. - *Újabb szemtelen mosoly, de ezt úgyis imádja bennem, így nem fogom magam visszafogni. Utána megyek a vízbe és élvezem, ahogy a lassú hullámok lehűtik kicsit a testemet. Akkor eszmélek fel, mikor egy újabb kérdést intéz felem, azzal a huncut kislányos mosolyával, amit mindig is imádtam és ellenállhatatlan a számomra.*
- Persze, ússzunk. Úgyis én fogok nyerni. - *Újabb mosoly. Talán e miatt a megjegyzés miatt, talán más okból kifolyólag, de képes csalni! Ördögi mosoly tűnik fel az ajkaimon, és máris utána úszom és persze, hogy utolérem. Átfonom a karjaimmal a derekát, és jó szorosan tartom, hogy még véletlenül se tudjon elszabadulni. Nagyon közel hajolok hozzá.*
- Megbüntetlek, amiért csaltál. - *Suttogom úgy, hogy össze-össze érnek az ajkaink és hirtelen felkapom a karjaimba, majd kimegyek vele a partra.*

*Lefektetem a pokrócra és egy pillanatig élvezettel figyelem, ahogy a vízcseppek különböző helyekre csordogálnak, és mielőtt a lány felocsúdhatna, már rajta is fekszem, egészen hozzásimulva.*
- Ugye, tudod, hogy most nagyon rossz kislány voltál? - *kérdezem meg tőle kéjes hangon, és még inkább hozzásimulok. Játékosan lefogom a kezeit és beleharapok a nyakába, persze óvatosan. Végül az egyik kezemmel elengedem az ő fogságban tartott karjait, de a másikkal ugyanúgy lefogom. Az a kezem, ami most szabad a hasára vándorol, és lágyan végigsimítok rajta, felfelé haladva egészen a kívánatosan elrejtett keblekig. Nem tud érdekelni, hogy ha esetleg megjelenne valaki, most túlságosan el vagyok foglalva a „büntetéssel”. Gyengéden belemarkolok az előbb említett testrészbe és egy újabb harapást, intézek a nyakára. Letagadhatatlanul élvezem a helyzetet és azt, hogy én irányítok.*

*Természetesen a testi adottságaimnak hála nagyon gyorsan utolértem és a karjaim börtönébe tudtam zárni azt a törékeny testét. Már azt érezni is csodálatos, hogy a karjaimban van, és amikor felemelem a súlyát sem érzem szinte. Oké, mással vagyok elfoglalva, mert olyan édes a kacaja, és ráadásul nagyon szép a kilátás a dekoltázsára, így azt vizslatom, ahelyett, hogy a lábam elé néznék. Ezért egyszer meg is botlok a kifelé haladásban, még szerencse, hogy nem vesztem el az egyensúlyomat, így biztonságban megérkezhetünk a pokrócra és én szorosan, a közelébe kerülhetek. Most a gyönyörű szemeibe nézek, jó mélyen. Láthatja a szemeimben a mérhetetlen vágyat és azt, hogy szeretem. De most leginkább a vágy a legjellemzőbb rám. Legszívesebben már rég letámadnám, de végül mégsem teszem, hiszen bár én alapvetően a vadságot részesítem előnyben, Vele, mindig gyengéd vagyok, mert tudom, hogy neki így jobb és Rá és az igényeire nagyon is figyelek.

Ohh, igen? Szóval én tehetek róla. Valahogy nem bánom, mert így most rajtad lehetek. Különben is, imádom, amikor duzzogsz, cicám. - *Mondom egy hatalmas mosollyal, és kicsit szorosabban fogom a kezeit, ezzel is tudatva, hogy most Én irányítok. Persze ez máskor is így van, de ezt most a mostani helyzetben, mindenképpen akarom vele tudatni. Mikor meghallom a kéjesen elsuttogott szavakat, felcsillannak a szemeim, talán még nagyobb tűzzel, mint eddig és máris akcióba lépek. Amikor pedig megharapdálja a fülcimpámat, valóban minden józan gondolat eltűnik a fejemből és most már csak is azt tervezem, hogy minden porcikáját újra bebarangolom és Őt a végletekig felizgatom. Viszont ezt sajnálatos módon nem sokáig művelhetem, mert amikor kicsit elkalandozik a figyelmem, a csodás kebleire, kihasználja az alkalmat és fordít a felálláson, most Ő van felettem. Egy sóhajba vegyített nyögés törik elő belőlem, amikor végigkarmol a mellkasomon. Mindig is tudtam, hogy egy igazi vadmacska. Viszont én sem tétlenkedek. Pontosabban a kezeim nem tétlenkednek. Végigsimítok azokon a hosszú combjain, közben a másik kezemmel újra az egyik mellét veszem kezelésbe, most már folyamatosan simogatom. Mindig is tudtam, hogy őt nekem teremtették, mert a csodálatos keblei olyan jól illenek a kezeimbe… Viszont, ha azt hiszi, hogy sokáig tiszteleghet a vezetői pozícióban, akkor nagyot téved. Azt már mondjuk, tudja, hogy lehet engem a végletekig felhúzni, csak hogy nekem is ez a szándékom Ővele. Azzal a kezemmel, amivel eddig a combjait cirógattam, azt most simogatóan felvezetem az oldalán keresztül a hátához és a fürdőruha felsőjének a csatjához ér. Hamarosan pedig már nem is található rajta az a bizonyos fölső, ami eddig takarta, azokat a csodás halmokat, amit legszívesebben folyton bebarangolnék. Ugyanolyan lelkességgel figyelem azokat, mint első alkalommal és most már mind két kezemmel a csodálatomnak tárgyait simogatom. Közben sok sóhajt elejtek az ő tevékenykedései során, amivel, ha lehetséges csak még jobban feltüzel.*

- Pontosan tudom. De szerintem inkább azon kellene agyalnod, hogy egyáltalán kiengedlek-e valaha a karjaimból, mert hogy én tényleg jó sokáig nem foglak elereszteni az is biztos. - *Megint csak egy szemtelen mosoly jelenik meg rajtam, és kicsit erősebben markolok bele azokba a kívánatos mellekbe. Legszívesebben már az ajkaimmal és a nyelvemmel ízlelném azokat, de még ennek nem jött el az ideje. Először is, át kell vennem tőle az irányítást, de egyelőre még túl jó az, ahogyan az apró csókjait hinti el a mellkasomon, na és persze az a harapdálás! Újabb sóhaj. Izzó szemek, beharapott ajkak. Túlságosan elgyengültem a vágytól, hogy most megint csak a vezetői szerepemről biztosítsam így még egy ideig, élvezem a kényeztetését. Közben persze nem hagyom abba a simogatást. Még csak az kéne, hogy megszakadjak a csodálatra méltó testétől, amit még az Isten is nekem teremtett.*

*Esélyem sincs a kérdésére válaszolni, mert az ajkai újra megtalálják az enyémet és azok egy forró csókban, egyesülnek. Szeretnék én is vele, forrón egyesülni. Az előbbi szavai feleszméltetnek a kábulatomból és a csók közben újra én szerzem meg a gyeplőt, azzal, hogy fölé gördülök és már úgy csókolom tovább. A hosszú-hosszú szenvedélyes időtöltés után, apró csókokkal a nyakára haladok és annál lejjebb… egészen a melleihez. Most már nem bírom megállni, hogy azokat ne kényeztessem az ajkaimmal és mindennel, amivel csak lehet, ezért le is csapok rájuk, telehintem a kebleket forró csókokkal, simogatom az ajkaimmal, az azokon lévő legérzékenyebb pontokat kényeztetem a nyelvemmel, sőt még apró harapásokat is intézek, végtelenül gyengéden, de borzasztó vággyal fűtve.*

*Az életemet fenekestül felforgatta az a lány, aki jelenleg itt fekszik alattam. Neki erről még fogalma sincs, de elég, hogy ha ezt én tudom. A testem forróságban ég és érzem, hogy az övé is és még soha nem éreztem úgy, hogy ennyire tudok vágyni valakire. Már-már egyenesen fáj ez a vágyakozás és minden egyes sejtem, azt lükteti bennem, hogy gyerünk, egyesülj vele újra és újra! De mégsem tépem le róla az utolsó ruhadarabját, és nem veszem el azt, ami nekem most, azonnal kell. Az óta az este óta, amikor megtörtént az első együttlétünk tudom, hogy Chloe sokkalta jobban szereti azt, ha gyengéd vagyok, mintha vad lennék. Azt is kitapasztaltam, hogy sokkal jobban élvezi, ha jó hosszan elnyújtjuk a szerelmeskedést, és bár én a vadsághoz vagyok szokva, Rá, végtelenül figyelek ezért is, nem téptem le róla már az elején mindent és tettem a magamévá.

Élvezettel hallgatom a sóhajait, amit azzal váltok ki belőle, hogy a melleit kényeztetem és eközben a kezem, sem tétlenkedik. Először csak a combjait, majd a nőiességét simogatom, még csak bugyin keresztül. Eközben ő sem tétlenkedett és ez engem is csak egyre hangosabb és hangosabb sóhajokra késztet. A forróság még jobban nő, és talán már a körülöttünk lévő levegő is izzik, vagy csak én érzem így? Valószínűleg. Amikor megmarkolja a férfiasságomat, felnyögök és egy csintalan mosoly, jelenik meg az arcomon, amikor leszakítja rólam a fürdőnadrágot. Hmm… talán most mégsem a gyengéd, elnyújtott szerelmeskedésre vágyik? Mert, ahogy így elnézem… *

- Inkább örülök. - *Megharapdálom a gyönyörű cseresznye piros ajkait és most már habozás nélkül, szabadítom meg az egyetlen, zavaró tényezőtől, ami még megakadályozza azt, hogy teljesen érezzem. Mindeközben mélyen a szemeibe nézek, mert imádom az ő lélektükreit és a benne tükröződő érzelmeket látni. Az íriszei mindent elárulnak nekem. Nem mintha, az én szemeim nem sugároznák a szerelmet és a vágyakozást, de jóval kevésbé fejezik ki az érzéseimet, mint az övéi. Újabb nyögéssel honorálom azt, amikor végigsimít a férfiasságomon, amitől csak még jobban az őrületbe kerget, de ezt pontosan tudja. A bódulat sűrű köde, újra csak hatalmasan nehezedik rám, így már azt sem tudom, hogy hol vagyok, csak azt, hogy kivel, és hogy ez a valaki, éppen mit tesz. Eközben persze én sem állok meg a nőiessége simogatásával, és már kezdem azt érezni, hogy bizony, én ma annyira nem leszek türelmes, mint a múltkor. Túlságosan vágyom rá. Elmerítem az ujjaimat a nőiességében, és bár tudom, hogy legszívesebben már a férfiasságomat akarja magában érezni, de az őrületbe kergetés miatt ez a bosszúm, hogy még mindig várok ezzel.*

- Azt már most tökéletesen elérted, hogy soha ne felejtsem el. - *Suttogom vissza, és már megint átvette az irányítást. Most kivételesen ezt egyáltalán nem bánom. *
- Megőrjítesz. - *Suttogom újra és beleharapok a nyakába. Amikor pedig kalandozni kezd a csókjaival, azt vágyakozó sóhajokkal honorálom, és közben cirógatom a hátát, az oldalát és a fenekét és persze direkt azokon a pontokon, ahol tudom, számára az élvezetet okoz. Mikor hozzám dörgölőzik egy újabb nyögés, hagyja el az ajkaimat és csillogó szemekkel figyelem őt, kicsit kipirulva a vágyakozástól. *

- Én sem… tudom… - *Már a szavaim is akadoznak, ami eddig még nem igen fordult elő, úgyhogy sürgősen tennem kell valamit az ügyben, hogy végre benne legyek. *
- Eszemben sincs téged elengedni. Soha. - *Suttogom a fülébe, amikor újra átveszem tőle az irányítást. Teljes mértékben hozzásimulok és már tényleg nincs semmilyen akadályozó tényező, így egy elégedett sóhajjal simítok végig a nőiességén a férfiasságommal.*

- És most… végre újra az enyém leszel. - *Mondom kéjes hangon és már jó mélyen el is, merülök benne, egy még nagyobb sóhajjal. Végre újra benne vagyok, végre újra érezhetem a forróságát, ami körülölel, mennyire hiányzott már ez! Lassan és jó mélyre hatolva mozogni kezdek, miközben újra egy jó hosszú és forró csókban egyesítem az ajkainkat.*

*Számomra nagyon nehéz volt az, hogy ilyen szinten megnyíljak valaki más előtt. Ő tudja egyedül a legjobban, hogy milyen is vagyok valójában, és bár még mindig szinte semmit nem mondtam el neki a családomról, hamarosan kénytelen leszek. Hogy miért? Mert kezd olyan komollyá válni a kapcsolatunk, amikor már ezt a beszélgetést nem halogathatom tovább. Ez bizonyos esetben jónak számít, de máshogy nem igazán, hiszen még mindig rettegek attól, hogy ha megtudja mit is tettem egyszerűen, csak elhagy, mert nem akar többé egy ilyen alakkal együtt lenni. Még mindig alig merem elhinni, hogy ez a csodálatos lány szeret engem, és hogy én szerelmes lettem. Régebben, soha nem beszélgettem még ennyit senkivel, hiszen csak egy dologra mentem a lányoknál, csak arra vágytam, hogy minél előbb elfeledtessék velem a múltamat, ha csak egy kis időre is. Ezzel szemben Chloe intelligens, kitűnő hallgatóság ráadásul engem is borzasztóan érdekel az, amit ő mond nekem. Ezért is van joga tudni a titkaimról, hiszen én a legnagyobb titkát már tudom. Szeretném, ha úgy érezné, megbízok benne. Csak ne lenne ilyen nehéz, és ne félnék ennyire a reakcióitól… Gyorsan visszaterelem inkább a gondolataimat rá, ahogy itt fekszik alattam, és látom a csillogó szemeit, a kipirult arcát és érzem azt a mérhetetlen szerelmet, amit sugároz felém.

Végre újra együtt vagyunk, végre érezhetem a bőrét újra az én bőrömön. Egy vagyok vele. Soha nem is sejthettem, hogy ennyivel sokkal jobb a szerelmeskedés az egyszerű szexnél. Úgy szeretném boldoggá tenni, és akarom, hogy élete egyik legszebb napja legyen a mai. Nekem már ez is a legszebb napjaim, közé tartozik, de mindenképpen el szeretném érni, hogy ő is ezt érezze. Ezért most a szokottnál is jobban odafigyelek rá, érzékelem minden lélegzetvételét, minden rezzenését. A lágy, gyengéd és lassú lökések közben simogatom, ahol csak elérem azokat a pontjait, amikről tudom, hogy mennyire feltüzeli még ennél is jobban. Mikor a lábaival átfonja a csípőmet, így egy kicsit rásegít arra, hogy még mélyebbre merüljek el benne… ezt, pedig csak erősíti az, amikor a hajamba túr. Pontosan tudja, hogy miket szokott ez kiváltani belőlem, valóban gyorsabban kezdek mozogni és most már olyan mélyen, amennyi csak tőlem telik, ennél fogva már teljesen kitöltöm őt. Mikor az ajkai elkalandoznak, újra előtör belőlem egy sóhaj, utána rögtön én is fokozom az élvezeteket, gyengéden harapdálni kezdem a nyakát.

Újabb olyan megmozdulása következik, amivel csak még inkább felizgat. Elképesztő, hogy mi mindenre képes. A karmolása kivált belőlem egy hangos és kéjes nyögést és már megint meglep. Ez a lány, elképesztő. Mintha, pontosan tudná, hogy mire vágyom. Időm sincs válaszolni arra, amit mond, mert újra változtat a felálláson, és már ő van felül. Bár még mindig jobban szeretek én uralkodni, azért tagadhatatlan, hogy ez is mennyei így. Kár, hogy lefogja a kezeimet, mert közben kényeztetni akarom, de rendben, kicsit engedem, hadd érezze magát úgy, hogy a nyeregben van. Mikor, pedig végre valahára elengedi a kezeimet, azonnal rásimítom azokat a melleire, és simogatni kezdem, bár sajnos nem sokáig tehetem ezt, mert megjelenik az arcán az a huncut mosoly… amiről tudom, hogy megint készül valamire. Elégedetlenül nyöszörgök, amikor megfoszt magától, és kicsit duzzogva nézek rá. Hogy merészeli? De persze hamar elszáll ez a kis duzzogás is belőlem, amikor újra végignézek a meztelen testén és inkább rajtam is megjelenik egy csintalan kis mosoly, ami közölheti vele, hogy máris lett egy ötletem. Nem válaszolok a kérdésére, most nem, egyszerűen csak megint ráugrok, ha nem is szó szerint, de úgy hogy nem fordítom magam felé, maradjon csak nekem háttal. Megharapdálom a nyakát és kicsit felemelve a csípőjét jobban elérhetővé, teszem és így egyesülök vele újra. Ezek után olyan mérhetetlen tempót diktálok, ami vele még nem volt példa, de pont ő mondta, hogy tegyek meg mindent, amit akarok… Hát én megteszem. Nem is vagyok hajlandó kiengedni a karjaim közül, amíg mind ketten el nem érünk a csúcsra, de persze leginkább azt akarom elérni, hogy ő érjen el az orgazmusig, viszont sikerül teljesen egyszerre ezt elérni. Kicsit kapkodva a levegőt nyúlok el rajta, úgy, hogy még véletlenül se nyomjam össze őt, inkább tartom magam.*
- Szeretlek. - *Suttogom a fülébe olyan halkan, hogy talán nem is hallja meg. Most mondtam ki először szóban.*