Edinburgh Állatkert

Izgultam, nagyon is, mintha életem első randevújára készülnék, de egyszerűen… nem tudom! Csak mégis más úgy randevúzni, ha előtte lefekszünk egymással, és még a másik nevét sem tudjuk, most meg elmegyünk ismerkedni?! Féltem és rettegtem, és nem tudtam azt se, hogy szóljak erről az egészről Jason-nek?! Mert fogalmam sem volt, hogy mit tegyek, és tanács kellett volna, ahogy még az is eszembe volt, hogy nem megyek én sehova… így is, még kettőkor benn álltam modellt a rajz órára. A természet anya volt a téma, ha minden igaz, de nem tudtam koncentrálni, a fejem egyre csak Alex-en kattogott, hogy mit fogunk csinálni most, mi lesz ennek a vége egyáltalán, vagy valaha volt eleje?! És akkor ma is szépen egymásnak esünk… bár vágyom rá, az az igazság. Ekkor haraptam bele alsó ajkamba, mire a tanár köhincselve leszólt gyakorlatilag.
De mit vegyek föl egyáltalán?! Feltéve, ha lemosom magamról ezt a sok testfestéket… fél háromra végeztünk is, kisiettem a teremből, miközben az ábrázatomat egy törlővel próbáltam tisztábbá tenni, majd berontottam a szobámba, onnan a fürdőbe, és csak folyattam magamra a vizet. Mit vegyek fel, és elmenjek-e…de hisz elém jön, akkor nincs választásom, még képes és feljön ide, aminek talán örülnék… jesszusom, ez nem én vagyok!
Megmostam a hajamat, törülközőt csavartam magam köré, és töprengeni kezdtem a ruházaton, hogy talán most nem kéne olyan könnyed, amiből baj származhat.
Közben konstatálom, hogy itt van a szobatársam, így a szobánk már foglalt, szóval biztos szépen elmegyünk valahová… felkapok egy fehérnemű szettet gyorsan, majd egy farmert, magas sarkú csizmába bújok, meg egy pólót is magamra rántok. Sosem voltam az a nagy órákig készülődős típus, de most kapkodok is, és nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy készültem a találkára. Negyed négy van, a hajam még enyhén vizes és nem mellesleg szőke… nem tudom mi ütött belém, muszáj volt megváltoztatni, lehet azért, mert így már jobban illek majd magamhoz, az új énemhez, meg mert a fekete festék helyett szőkét kentem fel… na, de gyorsan megfújatom a hajszárítóval, majd megyek is, de nagy titokzatosan, csak bekötött szemmel szállhatok be, nem értem miért, de a torkomba dobog a szívem, izgalom, rémület?!
Valamit mondanom kéne, rossz ilyen csöndbe autókázni órákig, de bármikor szóra nyitnám a számat, egy hang se jön ki… végül megérkezünk, lehull a nagy lepel.
- Egy állatkert?! – kuncogok fel, hisz nem is tudom mikor voltam utoljára. A gyerekkoromat idézi, és a tisztaságot és a bűntelenséget. De nem érdekel, akkor is jól fogom érezni magam, ha az, amit műveltünk nem is én voltam, mert nagyon is benne voltam a dologba, és nagyon is élveztem, és újra megtenném!

Nagyon izgultam, a gyomrom görcsbe volt, talán mert ma még egy falatot sem ettem, de éreztem, hogy egy korty víz is csak kijönne belőlem, ez olyan szánalmas. Viszont mikor megláttam… na, jó, bennem volt, hogy sarkon fordulok és szépen visszasietek a szobámba, hátha nem szúrta ki, hogy én vagyok, hisz az új hajammal nem is láthatott meg, vagy ilyesmi, de végül a lábam odavitt hozzá, Ő meg az autónak préselt gyakorlatilag, és majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, amikor egy vad csók után elengedett. Kellett egy nagy levegő, mire el tudtam lökni magamat az autótól, majd beszállni mellé, és csak akkor szólalni meg, vagy legalább reagálni valamit arra, amit mondott. De nem jutott semmi értelmes az eszembe „micsoda meglepetés” Jó hogy, hisz nem ilyen színű volt a hajam, ez elég nagy változás az eredetihez képest, de vissza kéne kérdeznem, hogy „tetszik” az annyira nyomulósnak tűnne. Vagy mondjam el a vicces történetet arról, hogy le akartam mosni magamról, ami tettem, mert épp önválságban vagyok, megzavarodott az én képem az miatt, amit tettünk, és ezért gondoltam hajat váltok?! És tegyem hozzá, hogy rosszul választottam festéket?! Aztán meg bevágja, hogy „Már majd nem el is felejtettem, hogy finom az ajkad” Na erre mit reagáljak, hogy „a tied is” vagy mondjam azt, hogy „mi lenne ha ott folytatnánk, ahol abbahagytuk, mert semmi kedvem sehová se menni, mert csak szexre kellesz és neked aztán van libidód” Kész agyrém a dolog, az iskolában miért nem ilyen dolgokra készítenek fel minket?! De végül hallgatok, és ujjamat finoman simítom végig ajkamon, majd rá harapok, mintha újra akarnám érezni a csókot, beleremegve úgy, mint azon a délelőttön, mikor hozzám simult teljesen.
- Dehogy baj, csak meglepődtem. – jaj, ez remélem nem úgy jött le neki, hogy azt nézem ki belőle, hogy ő nem jár ilyen normálisan átlagos helyekre, pedig akkor is, kicsit meglepődtem, na! De tetszik az ötlet, rég voltam az állatkertben és nem mondom, hogy nem gondolkoztam már azon, hogy eljöjjek, mert hallottam, hogy nagyon aranyos állatkák vannak, persze mit várhat az ember egy állatkerttől, na de van valami különlegesség is itt, majd kiderül.
- Micsoda?! – lepődök meg ismét, és zavarba jövök, kis pírrel az arcomon, de legalább így megismerheti az igazi énemet, hisz ezt akartam, hogy lássa, milyen vagyok valójában, hogy egy szende, bár nem szűz lányka, de nem az, aki akkor voltam. De ahogy rám kacsint, végigpillantok magamon, és konstatálom, hogy eléggé nem úgy öltöztem, ahogy szerettem volna. A rövid farmer, meg a magas sarkú csizma, nem valami olyat mutat, hogy engem aztán ne döntsetek meg, mert várom az igaz szerelmet. A felső, ami meg fél vállamról lecsúszik, végképp nem billenti visszább a mérleget arra az oldalra, hogy igenis szemérmes vagyok.
aztán kiszálltunk, benn már így is szűkös volt a hely, vagy csak nekem volt ilyen melegem, és én hittem azt, hogy mindjárt sebességbe kapcsol, és el is hajt a válaszom nélkül a motelba, vagy itt az autóban rám mászik! De végül kiszállunk, és először ódzkodom, de csak belé karolok, és miután megveszi a jegyeket… basszus, én nem is hoztam el a tárcámat, nagyon ügyes, mintha elvárnám, hogy akkor mindent ő fizessen.
- Hát… felkeltem, aztán bementem az óráimra, elég unalmasak voltak. – merthogy nem bírtam figyelni rájuk, mert izgultam a randink miatt. – Aztán fél tizenkettőtől fél háromig modellt ültem rajz órán. Így is lehet, hogy van valahol még rajtam festék…az anyatermészet volt a téma. Szóval utána meg rohantam a szobámba, hogy elkészüljek. – jézusom Vicki, ne légy már ilyen szánalmas, oldódj már fel, és beszélj már izgalmasabban, mert nem vagy egy ilyen unalmas lány! – Bocsi, csak igazából egész nap görcsben volt a gyomrom ez miatt, a randi miatt… mintha legalábbis először csinálnám, csak nem is tudom… - mondom zavartan, de legalább őszintén.