Christopher Thorne szobája

.

Mily meglepő, de Chrisnek


Mikor felvilágosított, hogy ez bizony a Welton Akadémia, rájöttem mindenre. Á, akkor ez az a bizonyos fiúiskola amiről mindenki beszéltek.
Útban a szobája felé, megkérdezte, hogy a Trinian's-ba járok-e.
-Igen,igen, idén irattak be a szüleim. - húztam el egy pillanatra a számat - de találtam pár barátot, és jól érzem magam itt. Végre olyan szabadnak. Tudod, elég bonyolult volt az otthoni életem. Év elején még gyűlöltem a szüleimet, mert idehoztak, de mostmár nem bánom. - kacsintottam, és egy mosolyt intéztem felé.
Az emberek kicsit se néztek furán ránk. Elvégre Chris meztelen, karcolással teli felsőtesttel sétált, szorosan mellette én, mert nem akarta hogy elkeveredjek. De igazából nem érdekelt mit gondolnak, úgyse ismerek itt senkit.
Fölértünk a szobájához. Ajtót nyitott, és beinvitált. Lehuppantam az egyik ágyra.
-Na akkor szerintem kerítsd elő azt az elsősegély dobozt! - mondtam neki.
Miközben kotorászott, megkérdeztem:
-Van szobatársad? És ide egyáltalán bejöhetnek lányok?

-Hát igen, először én is mérges voltam amikor beírattak ide, de most már jól érzem magam.-mosolyogtam vissza. A szabadság érzése nálam is mindig megvolt. Jobban szerettem itt lenni, mint odakint a nagyvilágban. Gyakorlatilag meg van itt mindenem, nem vagyunk mi elzárva a külvilágtól. Ott a TV, az internet, az újságok, egyszóval minden olyan mint kint. Eleinte ezt nehezen fogadtam el, de most már minden rendben van velem.
-Már keresem is.-válaszoltam kacsintva amikor már a szobában voltunk és kerestem az elsősegély dobozt. A polc tetején tároltam. Csak fel kellett nyúlnom és már a kezemben is volt.
-Szerencsére nincs. Elvileg nem jöhetnének be, de minket ez nem érdekel.-kacsintottam Liz-re, ha pedig valaki akadékoskodna amiatt, hogy ő itt van, mondjuk a gondnok vagy egy tanár akkor egy kis pénz mindent megold. Bár miért is járnának éppen itt. Velem eddig semmi probléma nem volt. Én vagyok a legcsöndesebb.
-Tessék hölgyem, kezdheti az ápolást.-mondtam mosolyogva és leültem az ágy szélére Liz mellé, hogy hozzám férhessen. Egy párszor felszisszentem, mert csípett a fertőtlenítő. Ilyen vágásoknál nem is csoda. Miközben Liz ápolt végig őt figyeltem. Legszívesebben megcsókoltam volna, nem tudom miért lett úrrá rajtam ez az érzés.

Az elsősegély dobozt felém nyújtotta, és belevágtam az ápolásba.
-Igazából nem vagyok valami jó ebben, de megpróbálom úgy hogy ne fájjon....annyira! - figyelmeztettem, és a vattát megáztattam a fertőtlenítőszerbe. Kinéztem egy vágást a kezén, és lágyan megérintettem, majd rátapasztottam a vattát. Felszisszent.
-Bocsánat! - suttogtam halkan. Tényleg nem akartam hogy fájjon neki, de elég szörnyen nézett ki az egész teste, így nem lesz ez könnyű munka. A következő "áldozat" a mellkasán húzódó hatalmas csík volt.
-Ez most kicsit jobban fog fájni. - mondtam neki, és óvatosan rátettem a vattát. Valahogy megéreztem, hogy fáj neki, ezért elhúztam a kezem. Elég érdekes szituáció volt. Még sosem ápoltam "élesben" embert. Persze otthon anyu már egyszer-kétszer megmutatta, és legtöbbször én voltam az alany, de azok csak kis térdhorzsolások voltak. Ez elég komolynak tűnt.
-Azt hiszem most kicsit lekéne pihenned. - jelentettem ki, és mivel féltettem felvetettem neki: -Nem kellene megnézetned egy orvossal?
Mintha meg se hallaná mit mondok neki, csak nézett. Kicsit megijedtem, de nem tőle, hanem attól hogy esetleg butaságokat beszélek.

-Csak egy kicsit csíp.-mondtam megnyugtatásképpen. Bár ezzel inkább saját magamat nyugtattam meg. Végül is nem is csípett annyira.
Amikor a mellkasomon húzódó vágáshoz ért hirtelen elhúzta a kezét. Talán megérezte, hogy egy kicsit fájt. Nem volt még rá példa, hogy egy lány ápolja a sérüléseimet, persze nem mintha eddig olyan sokat kaptam volna. Ez is csak a saját hülyeségem miatt történt meg. Miért is nem mentem a hosszabb úton.
-Jól vagyok.-válaszoltam és rámosolyogtam. Tényleg nem akartam pihenni, nem voltam fáradt és már nem is fájt annyira. Holnapra semmi bajom nem lesz.
-Nem kell orvos, tényleg jól vagyok.-mondtam. Kivettem a kezéből a fertőtlenítős üveget és beledobtam a dobozba. Már nagyon közel voltam hozzá, kezemmel végigsimítottam az arcát és megcsókoltam. Azt hiszem, hogy ez elég merész dolog volt. Lehet, hogy megsértődik és elmegy. De az is lehet, hogy nem. Nem tudtam ellenállni neki, annyira vonzott. Kín lett volna, ha ezt az alkalmat kihagyom. Bár lehet, hogy jobb lett volna kihagyni.

Bizonygatta hogy nem kell orvoshoz mennie, és én nem is mondtam neki többet. Mikor végigfertőtlenítettem kivette a dobozt a kezemből. Egy hajszál választott el minket egymástól, majd szép lassan az ajkait a számra tapasztotta. Hirtelen elárasztott a forróság, és boldognak éreztem magam. Olyan régen volt ilyen pillanat, hogy egy fiú nőként tekintsen rám. Majd a következő pillanatban az játszódott le bennem, hogy mi van ha csak egy vagyok a sok közül, és ezt mégse kéne. A szívem azt súgta, hogy itt az idő. Megcsókolt, tehát szeret. Viszont az eszem ellenkezett. Hogy szerethetne, mikor mégcsak most ismert meg? Marcangoltak az érzéseim, háborúztak bennem. Végül elemeltem a fejem tőle, igaz a hajszálnyi távolság még mindig megmaradt köztünk. Belenéztem a szemébe, és csalódottságot láttam. Nem tudom, hogy a sajnálattól, vagy a csodás szemeitől, de egy pillanatig haboztam, és végül a szívem győzött. Visszacsókoltam.

Amikor megcsókoltam hirtelen megszűnt körülöttem minden, csak ő és én voltunk, semmi másra nem koncentráltam. Körülbelül fél percig tartott, utána hirtelen elhúzta az arcát, de csak éppen úgy, hogy egy hajszálnyi távolság volt köztünk. Csalódottságot éreztem. Tehát hibáztam ? Nem kellett volna megtennem? Pedig biztos voltam benne, hogy ez a kellő pillanat rá. Szemeink találkoztak. Az övéi olyan gyönyörűen néztek rám, hogy majdnem elolvadtam. De ez nem tartott soká, mert hirtelen visszacsókolt. Nem tudom, hogy meddig mehetek el. Mi az amit szeretne. Ha megpróbálok tovább menni, lehet, hogy végleg elutasít. Azt hiszem megpróbálom. Lehet, hogy őrültség, de hát én szeretem az őrültséget.
Hirtelen az ölembe ültettem, úgy, hogy a lábait a derekam köré fonhassa. Közben újra megcsókoltam, de most hosszabban mint az imént. Engedtem, hogy hátradőljünk az ágyon. Lehet, hogy ez már sok, és elmegy ?

Újra és újra megcsókoltuk egymást. Pillanatok alatt ledöntött az ágyra, és jó érzés volt a karjaiban lenni.
Ismét kavarogtak bennem az érzések, mint a csóknál. Megtegyem, vagy ne tegyem.? Csak rajtam áll. Az igazat megvallva vonz, de még csak most ismertem meg. Igazából még sohasem voltam úgy együtt fiúval, és nem tudtam hogy ez lesz-e a megfelelő pillanat.
Hirtelen elkaptam a fejem, és fölültem az ágyon. Biztos akartam lenni a dologban:
-Öö...figyelj, én tényleg szeretném, de biztos szeretnék lenni benne, hogy én...szóval nemcsak egy vagyok a sok közül. - kicsit hülyén hangozhatott, de nem tudtam jobban megfogalmazni. Hogy ne tűnjek ennyire ellenkezőnek megcsókoltam, és vártam a válaszát.

Amit vártam, az be is következett. Hirtelen elkapta a fejét és felült az ágyon. Arra kíváncsi, hogy ő csak egy a sok közül vagy nem.
-Te nem csak egy vagy. És én is nagyon szeretném.-válaszoltam és visszacsókoltam, majd ismét fekvő helyzetbe kerültem és tovább folytattuk.
Ajkai után apró csókokat leheltem a nyakára is. Újra belenéztem a szemeimbe és próbáltam belőlük kivenni, hogy vajon valóban akarja-e ezt vagy csak úgy belement.
Akarlak!-suttogtam a fülébe. Közben levette a felsőmet, amit az imént visszavettem és tovább haladt.
Miközben megint megcsókolt, megpróbáltam levenni a fölsőjét, de ez nehéz volt mivel eléggé rám tapadt.

+16

Meggyőzött, és én sem bírtam ellenállni. Visszadőltünk az ágyra, és sikerült a pólóját leszednem róla. Forró csókokat váltottunk, és teljesen hozzásimultam. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert igazából nem tudtom mit kell ilyenkor csinálni. Még soha sem voltam ilyen helyzetbe. És igen, még szűz vagyok. Azon gondolkodtam, hogy ezt elmondjam-e neki vagy nem. Ő már valószínüleg gyakorlott ebben, és teljesen másképp csinálná, ha tudná hogy nekem ez sokat fog jelenteni.
A hangja a fülemben, az a szó hogy "Akarlak", úgy csengett mint a legszebbhangú harang a világon. És ahogy forró ajkát a nyakamra tapasztotta, bizsergés fogta el az egész testemet, majd a gyönyör szertefoszlott, és ezernyi pillangó gyűlt össze a gyomromba. A csókcsaták közepette halkan megemlítettem:
-Chris, nekem ez lesz az első! - most lehet hogy ellök magától, és hazaküld, vagy komolyan veszi és segít.
Lehet hogy szégyen, lehet hogy itt már mindenki elveszti 16 évesen, de ha egyszer nem hozta úgy a sors, akkor nem.
Most itt volt a lehetőség. Egy helyes sráccal a szobájában, kettesben. Minden tökéletes lenne.....de úgy éreztem ezt meg kell osztanom vele.

+18

-Ohh. Nincs ezzel semmi baj. Csak tedd azt amit jónak érzel.-válaszoltam. Egy kicsit meglepődtem rajta. Azt hittem, hogy nem én vagyok neki az első. Lehet, hogy a válaszommal nem tudtam megnyugtatni, de mást nem tudtam mondani. Nem ő az első olyan lány, akinek én vagyok az első. Én is azt éreztem első alkalommal amit ő.
Tovább csókolgattam az ajkait és a testét, de már egyre jobban haladtam lefele. Gyorsan megszabadítottam felsőjétől, majd a melltartóját is sikerült róla lehámoznom. Elkezdtem masszírozni és simogatni a kebleit miközben tovább csókolgattam a nyakát. Érezte, hogy egyre jobban izzik körülöttünk a levegő.
Miközben csókoltam a kezeim egyre lejjebb haladtak, végül elértem a nadrágját amit megpróbáltam róla levenni. Végül valahogy lekerült, de most ő következett. Megkereste az övemet, kikapcsolta, majd félig lehúzta rólam a nadrágot. Kezeivel a férfiasságomat simogatta, ami már anélkül is aktív állapotban volt. Ezzel sikerült rendesen feltüzelnie. Alányúltam és felkaptam, majd az asztalra ültettem. Az asztalon levő dolgokkal nem foglalkoztam, egyszerűen csak lesöpörtem őket onnan. Az egyik keze továbbra is gyengéden járt a férfiasságomon. Óvatosan benyúltam a bugyiján keresztül oda, ahol a legérzékenyebb pontja van és lassan elkezdtem izgatni. Először csak gyengéden simogattam, majd párszor beljebb is hatoltam a kezeimmel. Éreztem, hogy egyre jobban kezd benedvesedni. Másik kezemmel eközben a melleit masszíroztam és közben vadul csókoltuk egymást. Most hagytam, hogy ő irányítson.

+18

A válasza nem volt elég meggyőző, de próbáltam ellazulni, és jól érezni magam.
A fölsőm levette, majd a melltartóm is, és haladt egészen lefele. Én is próbáltam magam "hasznosítani", így a nadrágját lecsúsztattam.
Intin részeim tájékára tévedt, és bizsergés fogott el. Hirtelen az asztalon találtam magam, és őrült tempóban csókolgatni kezdett. Majd az ujjai elég gyenge pontomra tévedtek. Éreztem, hogy nedvesedek, és kicsit megijedtem. Most ez gáz? Gondolkoztam, de inkább nem foglalkoztam vele, mert nem látszott rajta, hogy zavarná valami is. Éreztem, hogy azt akarja, hogy egy kicsit próbáljak meg én irányítani.
Lemásztam az asztalról, és mélyen a szemébe néztem, majd teljesen hozzásimultam. Az ágy felé vettük az irányt, és éreztem a bőre illatát. A kezeim intim részére tévedtek, és elég érdekes volt. Azt hiszem, felizgult. Tovább csókolóztunk, majd az ágyra heveredtünk. Éreztem, hogy lassan vége az előjátéknak. A stafétabotot a kezébe adtam, hagytam, hogy ő vezessen.
Reméltem, hogy védekezni fog, és nem fogom megbánni amit ma teszek.

+18

Az ágy felé vettük az irányt. Kezei a férfiasságomra tévedtek és finoman jártak rajta. Teljesen feltüzelt az amit csinál, sőt ő maga is.
Lassan az ágyon találtuk magunkat. Hátradőlt, én pedig nyelvemmel kezdtem izgatni az intim részénél. Éreztem, ahogy végig húzza körmeit a hátamon.
Ismét megcsókoltam, majd behatoltam. Apró sikoltást hallatott. Lassan elkezdtem benne mozogni, majd egyre gyorsabban. Közben tovább csókolgattam a nyakát, a kebleit, az ajkát. Kezdte ő is felvenni a ritmust. Ülő helyzetbe kerültünk, lábait a derekam köré fonta és így folytattuk tovább.
Továbbra is hangosan nyögdécselt, amit csókokkal próbáltam elfojtani. Megint gyorsabb tempóra váltottam, éreztem, hogy izzik körülöttünk a levegő.
A következő pillanatban átkaroltam és felálltunk. Leszállt rólam, majd megfordult. Most állóhelyzetben folytattuk tovább. Kezeivel az egyik polcba kapaszkodott bele. Fokoztam a sebességet, de nem tudtam meddig lehet még, hogy mi az ami még jó neki.

+18

Az ágyon fekve, egyszer csak éreztem, hogy bennem van. Apró nyögdécseléssel próbáltam elfojtani a síkítást, mert így elsőre nem volt valami kellemes érzés.
Akárki meghallhatja, hiszen a falak nem éppen a hangszigetelésről voltak híresek. Gyorsan váltogatta a tempót, és igyekezett minél több pózt kipróbálni. Úgy éreztem, nekem ez kicsit gyors. Mikor felálltunk, és úgy próbálkozott, sőt a tempón is gyorsított, úgy éreztem, most szakadok szét.
-Ez...már...nem éppen...kellemes. - próbáltam kilehelni a szavakat, ami igen nehezen ment. Nagyon reméltem, hogy veszi a lapot, és az én nézőpontomból is átértékeli a helyzetet. Bíztam benne, és reméltem, hogy nem bántam meg.